Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VIII. kötet. (Budapest, 1897)

101 továbbá tekintve, hogy ennek bizonyítása a jelen esetben felperest azért is terheli, mert a megállapodásról kiállított egyetlen okirat neki volt átadva és a saját előadása szerint nála veszett el és végre alperesnek az a korlátolt beismerése, hogy ő a megrendelő okiratot az ő általa előadott korlátozással irta alá, tagadását képezi annak az állitásnak, hogy a megállapodás a felperes által előadott módon jött létre : ennélfogva az 1893. évi XVIII. tcz. 59. §-a értelmében, mely a 215. §. szerint a rendes eljárásban is alkalmazást nyer, alperes előadását a felperesi előadás tagadásának kellett tekinteni, a melylyel szemben felperes tartozott azt a döntő körülményt bizonyítani, hogy az írásbeli megrendelés az alperes részéről vitatott korlátozó záradék nélkül állíttatott ki. Felperes azonban a bizonyítást erre a körülményre nem irányozta és az írásbeli megrendelés tartalmát sem eskü kínálása által, sem egyéb módon nem bizonyította. A felperes részéről arra a körülményre kínált főeskü, hogy alperes az A. a. másolatban csatolt költségvetést átvette és annak alapján felperesnél a villamvilágitási berendezésre vonatkozólag megrendelést tett, abban az irányban nem döntő, mert abból a körülményből, a melyet különben alperes mind a főesküre való nem nyilatkozás által, mind egyéb perbeli előadásaiban beismer, hogy a felperes ajánlatát képezett A. alatti költségvetésben a korlátozó záradék nem foglaltatik, nem következik az, hogy alperes azt a záradékot a megrendelést képező okiratra reá nem vezette. Alperes arra az esetre, ha a bizonyítás őt terhelné, felperesnek főesküt kinált ugyan az iránt, hogy a záradék a megrendelő okiratra reá nem vezettetett, de ennek a főeskünek felperes által történt elfogadását felperes által szolgáltatott bizonyítéknak tekinteni nem lehetett, mert a bizonyítás e kérdésben nem alperest terhelte, és mert ezen feltételesen kinált bizonyítási mód alkalmazása és ennek a főeskünek felperes részére való megítélése a bizonyítási tehernek az eset körülményei által nem indokolt megosztása volna és a bizonyítás terhét oly körülményre vonatkozólag hárítaná alperesre, a melynek bizonyítása felperest terhelte. Az alperes részéről a saját előadásának igazolására felhívott