Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

62 hanem színlelt, ténykérdést képez, mely a felülvizsgálat körébe nem tartozik. A mi végre azt a panaszt illeti, hogy ezen tény jogszabály megsértésével, jelesül az 1893 : XVIII. tcz. 64. §. helytelen alkalmazásával állapíttatott meg, ez képezheti ugyan az idézett tcz. 197. §-a értelmében felülvizsgálati kérelem tárgyát, de jelen esetben felperesnek ez iránti panasza is alaptalan. A másodbiróság nem csupán subjektiv, hanem tárgyi okok által is vezettette magát meggyőződése alkotásánál, jelesül felsorolta mindazon tényeket, melyekből levonta azon további megállapított tényt, hogy felperes és a végrehajtást szenvedő között komoly szerződés létre nem jött, és indokolta, hogy a szerződést előttemező tanuk vallomását miért nem fogadta el bizonyítékul. Mindezek az idézett tcz. 64. §. rendelkezéseinek megfelelvén, a jelzett tény megállapításánál jogszabály megsértése elő nem fordult. 27. Ha olyan véletlen baleset áll be, melynek következményeként a bérlet tárgya a bérlet czéljaira nem használható, a mennyiben a használhatóság egészen ki van zárva, a bérösszeg teljes elengedésének, a mennyiben pedig a használat csak részben lehetséges, a bérösszeg aránylagos leszállításának van helye. — Minthogy miniszteri rendelet a sertésbevitelt Kőbányára megtiltotta, az alperes a felperestől Kőbányán kibérelt szállásokat, a sertéshizlalás kizárólagos czéljaira nem használhatta; ennek következtében tehát beállott az az eset, melynél a bérlet tárgyának nem használhatása miatt bérelengedésnek van helye. (1896 június 1. I. G. 65. sz. a.) A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság következő ítéletet hozott : A felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmül azt hozza fel, hogy a felebbezési biróság az alperest a felperestől kibérelt sertésszállásokért járó bérfizetésének kötelezettsége alól, a