Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

azonban már ezt megelőzőleg 1893 szeptember 15-én halálozván el, tartoztak volna az örökösök joghátrány elkerülése végett az eskünek letettnek kimondása iránti kérvényüket, az eskületételre kitűzött határnaptól számított 3 nap alatt beadni, ők azonban kérvényüket csak november 7-én s ekkép nyilván elkésve adták be. Minthogy pedig alperes ebből az okból is ellenezte folyamodók kérelmének teljesítését ; minthogy folyamodók kérelmének beadásakor az eskü le nem tételével járó joghátrány már bekövetkezett volt, folyamodók kérelmének helyt adni nem lehetett, s a pervesztesség folyományául folyamodókat a tárgyalás által okozott költség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itéjő tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kérvényt kellő időben beadottnak elfogadja, és a megítélt főesküt a perrendtartás 244. §-a alapján letettnek kimondja. Indokok: Néhai Lavotta Albert örököseinek 74952/93. sz. kérvénye, melyben a 10031/893. sz. elsőbirósági ítélettel jogelődjüknek megitélt főesküt letettnek kérik kimondani, elkésettnek nem tekinthető, mert a prts. 244. §-a értelmében az ily kérelem előterjesztése nincs záros határidőhöz kötve. Érdemben pedig a kérelemnek helyet kellett adni, mert alperes tagadta ugyan általánosságban a 2. NB. a. okirat valódiságát, e határozatlan nyilatkozattal azonban Lavotta Albertnek a 2. NB. alatti okiraton levü aláírása megtagadottnak nem tekinthető ; és mert a 2. NB. alattiban Lavotta Albert a 10031/93. sz. ítéletre való hivatkozással s az abban megállapított eskü szószerinti idézése mellett kijelentette, hogy ezt az esküt kész letenni s egyúttal perbeli ügyvédiét eskületételi készségének a perbíróságnál való bejelentésével külön megbízta ; a prts. 244. §-ának kellékei tehát fenforognak. A m. kir. Curia : A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú biróságnak végzése hagyatik helyben. Indokok: A polg. trk. rendt. 244. §-a esetében az a kérdés, hogy az eskü az elhalt peres fél által letettnek tekintendő-e vagy sem, a dolog természete szerint nem maradhat határozatlan időig bizonytalanságban. Ámbár tehát magában az emiitett