Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

2 8 volta, hogy előbbi hosszasan szenvedett betegsége mellett jobb lábszárát orvosi, de szükségelt csonkítás folytán középső harmadában elveszítette, mégis mint enyhítő körülményeket kellett betudni vádlottnak büntetlen előéletét, valamint eddigelé főnöke megelégedésére tanúsított józan és munkás magaviseletét. Vádlottat a kártérítésben különös tekintettel arra, hogy ő a sértett fél által még a bizonyítási eljárás befejezése előtt, tehát illő helyen, személyi viszonyaihoz mérten és részletesen felszámított kárigény ellen semminemű kifogást nem emelt, a Btk. 311. §. alapján elmarasztalni kellett. (1894. évi szeptember t-4-én 47296 sz. a.) A budapesti kir. tábla ítélt : Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlott pénzbüntetését 50 frtra leszállítja, továbbá Francz János sértett fél részére ez uton kártérítésül csak 683 frt 72 krt itélt meg, az ezen összeget meghaladó kártérítési igényének érvényesítésével azonban a nevezett sértett felet polgári peruijára utasítja. A m. kir. Curia itélt : Minthogy a fenálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint a sértett félnek az általa igényelt kártérítésre nézve egészen vagy részben a polgári perutra utasítása ellen felebbvitelnek helye nincsen : ezen alapon sértett képviselőjének felebbezése visszautasittatik. Ennek előre bocsátásával tekintve, hogy sértett maga sem tanúsított elengedő óvatosságot és körültekintést eljárásában ; mert ha óvlámpák kitéve nem voltak is, de az utczai lámpák égtek és P. J. tanú vallomása szerint, Klein J. D. szállító czég üzletéből is kihatott a világosság az utczára s igy sötét nem volt, másrészről pedig sértett mikor a szállító czég üzletéből kilépett, vallomása szerint az állványról mozgást és lármát hallott, mégis arra ment, hol a helyzet veszélyes voltát gyaníthatta, ezzel szemben vádlott bűnössége enyhébb beszámítás alá esőnek vétetvén: a Btk. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetésként fogház helyett 100 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Mindkét alsófoku bíróság Ítéletének ily változtatásával oly helyesbítésével hagyatik helyben, hogy nem a sértettnek, illetőleg főnökének Leitenberger Ferencznek üzlete és az épülő ház között, hanem az épülő 22. sz. és azon 24. sz. ház között, melyben