Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

10 koponyacsont repedését idézte elő, és az ütésből eredt sérelem a halál közvetlen bekövetkezésének okául szolgált ; mégis minthogy vádlott tagadja, hogy ő M. M.-et életétől megfosztani akarta ; minthogy vádlott a bántalmazásra semmi előkészületet nem tett, hanem a karót erős felindulása közben vette kézhez s azzal minden meggondolás nélkül ütött; s minthogy vádlott csak egy ütést mért M. M. fejére, s midőn az összerogyott, további bántalmazásra vádlott még kísérletet sem tett ; s minthogy a Zs. F., P. J. tanuk által bizonyitott s vádlott szándékát megvilágítani látszó ama nyilatkozat : «hogyha tudta volna, miként M. M. az ütés után még életben marad, még egyet ütött volna reá», nem jöhet számba, mert eme utólagos nyilatkozat az elhatározásra befolyással nem volt ; mindezeknél fogva a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés tényálladéka nem volt megállapithatható, s azért vádlottat csakis a Btk. 301. §-ába ütköző s a 366. §. szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében lehetett bűnösnek kimondani. Az alsóbirósági Ítéletek amaz indoka azonban, hogy vádlott a tettet erős felindulásban követte el, e helyütt is elfogadtatott, s azért vádlott büntetése a Btk. 307. §-ának első pontja alapján volt kiszabandó. A kártérítés tekintetében azonban a Btk. 292. §-ának sem a 311. §-nak rendelkezése, hanem amaz általános magánjogi elv volt irányadó, hogy a ki kárt okoz, tartozik azt megtéríteni,. mert a 292. §. a gyilkosság és az emberölés eseteire vonatkozik, a 311. §. szerint pedig a kártérítés a sértett fél kívánsága alapján ítélendő meg. * * = A sértett fél fogalmát a Btk. 311. § ában is — helyesen — széles értelemben magyarázza a Curia. — L. Dtár XXV. 6. sz.. Illés contra.