Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

*44 a peresitett ügylet az alperes üzleti könyveiben épen ugy van elkönyvelve, mint a hogy az a felperes részéről csatolt számlák­ban előfordul és illetve, hogy a felperes neve az ügyletekkel együtt az alperes könyveiben előfordul. A kir. járásbíróság 5383/93. sz. végzésével a felperes eme kérelmére az alperes kereskedelmi könyveinek felmutatását nem­csak elrendelte, hanem a végzésében egyszersmind figyelmeztette is az alperest azokra a következményekre, a melyeket a könyvek fel nem mutatása maga után von. Minthogy azonban az alperes, a ki beismerte, hogy bejegy­zett terménykereskedő, eme meghagyás daczára könyveit fel nem mutatta ; azt pedig, hogy könyvei az ő hibáján kivül elvesztek volna, nem is állította ; másrészt azzal a kifogással, hogy rendes kereskedői könyveket nem vezet, szemben a kereskedelmi törvény 25. §-ával nem élhet ; a kereskedelmi törvény 34. §-a alapján és az elsőbiróság részéről helyesen kiemelt tényállással nemcsak a könyveknek a felperes részéről vitatott tartalma, hanem ennek alapján az is bizonyitottnak tekintendő, hogy a peresitett ügy­leteket a felperessel az alperes létesítette s illetve ő volt a szer­ződő fél ; és hogy a kereseti hátralékos vételárral és 155 drb zsák­kal, illetve a zsákok nem kifogásolt értékével az alperes a fel­peresnek tartozik. A visszaadandó zsákok minősége, az ellenkező igazolása hiá­nyában, a kereskedelmi törvény 321. §-a alapján középminőség­ben volt megállapítandó. Az elsőbiróság ama rendelkezése, mely szerint a zsák egyen­értéke után kamatot nem itélt, azért volt helybenhagyandó, mert az alperes első sorban a zsákok természetben való visszaadására lenne jogosítva, a teljesítésre kitűzött határidő eltelte előtt az 188 r : LX. tcz. 219. §-ánál fogva az egyenérték után addig az ideig kamatfizetésre nem kötelezhető. Az elsőbiróságnak ama rendelkezését, a mely szerint az al­perest 1892 november 2-tól 1893 január i-ig hetenként és zsákon­ként 3/4 kr. zsákkölcsöndij fizetésében marasztalta, ellenben a fel­perest az ez idő utánra is követelt zálogkölcsöndij követelésével el­utasította, a kir. itélő tábla megfelelő indokai alapján hagyta helyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom