Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

M2 a főesküt le nem teszi és felperes pótesküt tesz arra, «hogy a B. alatti számla egyes tételei ugy jogczimükre, mint mennyiségükre helyesek és azok ára az ott kitüntetett mennyiségben kifizetve nincs*, az esetre a kir. járásbíróság alperest 8 nap és végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy 39 írt 59 kr. tökét, ennek 3893 február n-ől járó 6°/0 kamatát, továbbá 155 drb zsákot, vagy ennek darabonként 30 krral számított, összesen tehát 46 frt 50 krt kitevő értékét, azonkívül zsákkölcsön-dij fejében 155 drb zsák után 1892. évi november 2-tól 1893 január i-ig hetenként és darabonként 3/4 krt, végül 35 frt 50 kr. perköltséget felperesnek megfizessen. Ha alperes F. Gy. személyében a főesküt le nem tenné, érdekében áll felperesnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt a részére megítélt póteskü letételére jelentkezni s azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ellenesetben a kir. járásbíróság felperest keresetével ugyancsak elutasítja, de ez esetre a perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Felperes keresetének ezt meghaladó részével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: A perben eldöntendő jogkérdést az képezi, hogy alperes tartozik-e felelősséggel azokért az ügyletekért, melyeket F. Gy. kötött, mert felperes azt vitatta, hogy F. Gy. alperesnek termény-bevásárlója volt, az ez által vásárolt termények vételárát ő fizette ki s az üzleti összeköttetés folyamán részére nagyobb fizetéseket teljesített. A perben kihallgatott tanuk vallomásával meg van állapítva, hogy F. Gy. és alperes közösen kötöttek ügyleteket és a F. által eszközölt bevásárlásokért alperes fizetett, az árúk a F. raktárába szállíttattak és innét alperes neve alatt lettek a közraktárban elhelyezve. Ezen körülményekből levont következtetések, de annak alapján is, mert alperes beismerte, hogy F. Gy.-val közös haszon és veszteségre üzleteket kötött, tehát alkalmi egyesülésben állott: azt, hogy a kereseti ügyletekért alperes is F. Gy.-val egyetemlegesen van kötelezettségben, a kereskedelmi törvény 62. §-a alapján annál is inkább megállapítani kellett, mert ezen tényekkel szemben őt terhelte a bizonyítás, hogy a keresetileg érvényesített ügyletek nem ily közös ügyletek voltak. A kérdés ily eldöntése mellett azonban a B. a. számla bizonyításának terhe felperesé marad, utóbbinak első sorban az árúk