Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam VI. kötet. (Budapest, 1897)

109 nem lévén, felpereseknek ez iránti igényük elenyészett s igy az anyagi jogszabály megsértésével marasztaltatott el alperes, a ki nem szolgáltatott fa mennyiségének előre lefizetett vételára meg­fizetésében. Ez a panasz alaptalan. Az okiratok tartalmának megállapítása ugyanis ténykérdést képez, jogkérdés, illetve a jogszabály alkalmazhatásának kérdése a megállapítás tekintetében csak akkor merül fel, ha a tartalom megállapításánál az okiratok magyarázatára vonatkozó jogszabá­lyok megsértettek. Ehhez képest tekintve már most, hogy a másod­bíróság elfogadva az elsőbiróság indokát, megállapította a mindkét fél által alapul vett és szövegezésére nem kifogásolt okirat alapján, hogy szerződő felek között kikötve nem lett az, hogy az esetre, ha felperesek a megvett 4000 bécsi köb-öl fát 1893. évi január hó i-ig ki nem szállítják, ez iránti igényük elenyészett. Ezen megállapítással szemben hivatkozik ugyan alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az okirat értelmezése a felülvizsgálat kö­rébe tartozik, de a fenebbi elvnek megfelelőleg semminemű pa­naszpontot arra nézve fel nem hoz, hogy az okiratok magyará­zatára vonatkozó szabályok miben és mi által sértettek volna meg. Ennek hiányában a másodbiróság által történt ténymeg­állapítás az 1893: XVIII. tcz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálat körébe nem vonható. A jelzett megállapításhoz képest pedig az anyagi jog szabályaival egyező, hogy alperes a ki nem szolgálta­tott famennyiség tekintetében megtérítésre köteleztetett. Nem sértetett jogszabály az által sem, hogy a marasztalásnál az előre fizetett vételár, nem pedig a kiszolgáltatás megtagadása idejében létezett piaczi ár vétetett alapul, mert a mennyiben a szállítás meg nem történt, legkevesebb a mit felperesek követel­hetnek, az előbbi állapot helyreállítása, ez pedig az előre felvett vételár visszafizetéséből áll. Alperes által a felperesek mulasztására alapított érvelések s az ezek támogatására felhozott s a kereskedelmi törvényből követ­keztethető jogszabályok mikénti alkalmazása annak folytán, hogy megállapittatott, miszerint felperesek a megvett famennyiséget 1893 január i-ét követő időben is kiszállíthatják, figyelembe nem vehetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom