Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam V. kötet. (Budapest, 1897)
63 Indokok: Csőszi Imre 1893 augusztus 9-én 80 frt tőke s járulékai erejéig id. Halász István és neje alpereseknek ingóságaira kielégítési végrehajtást foganatosíttatván, mely alkalommal alpereseknek 1—7. t. sz. a. ingóságai 189 frt becsértékben lefoglaltattak és birói zár alá vétettek, ugyanezen ingóságok az 1893 szeptember 9-én Szíjártó Zsuzsánna javára 100 frt tőke s járulékai javára álló követelése erejéig felülfoglaltattak. Az árverés 1893 október 12-én megtartatván, kitűnt, hogy a foglalás alá vett ingók hiányzanak. A vizsgálat elrendeltetvén, és ennek ugy a végtárgyalás során id. Halász István vádlott beismeri, hogy a foglalási jegyzőkönyvben 4. t. sz. a. összeirt 20 frtra becsült 20 CbOmó rozsot, a 6. és 7. t. sz. a. összeirt 2 frtra becsült asztalt és fakanapét az árverés elől elvonta, s azok vételárát a saját czéljaira fordította ; az 5. t. sz. a. 2 frtra becsült fali lánczos órára pedig azt adja elő, hogy az most is megvan, s el nem idegenítette. Előadja továbbá vádlott, hogy az 1—3. t. sz. a. összeirt 3 sertést és 5 drb malaczát, a melyek 165 frtra lettek becsülve, fia ifj. Halász István, ki a foglalás tényéről tudomással birt — vonta el a birói zár alól, mert azok az ő tulajdonait képezték. Vádlott ifj. Halász István beismeri szintén, hogy az 1—7. t. sz. a. sertéseket és malaczokat a birói zár alól ő vonta el és adta el 160 írtért, mert azok az ő szerzeményei voltak, s az azokhoz tulajdonjogát az általa a végtárgyaláson felmutatott 5 drb járlattal igazolja ; előadja még, hogy a foglaláskor otthon nem volt, s csak anyjától tudta meg a foglalás után, hogy az ő disznai és malaczai is lefoglaltattak ; igényperrel azért nem élt, mert szegény és erre való költsége nem volt. így tehát I. r. vádlott id. Halász István ellenében, tekintettel arra, hogy általa elidegenített tárgyak értéke a 100 frtot meg nem haladja, nem a fent körülirt sikkasztás büntette, hanem mivel azok csak 22 frtra becsültettek, a sikkasztás vétségének tényálladéka lévén helyreállítva, miért is őt a sikkasztás büntette helyett a fent körülirt sikkasztás vétségében kellett bűnösnek kimondani. A bűncselekmény a Btk. 355. §-ába azért nem ütközik, mert vádlottra nézve a lefoglalt és általa elidegenített ingók nem idegen dolgokat képeztek, hanem azok saját tulajdonai voltak, miért is ezen §. felhívása mellőztetett.