Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

6i módjára és arra nézve, hogy a könnyebb hozzáférhetőség és a lehető felfedeztetés kikerülése czéljából nem a ház ereszét, hanem belül elrejtőzve, a méhes szalmatetejét gyújtotta meg, annyira megegyezők, hogy azokat az emiitett részletességgel és olyan egybehangzóan előadni csakis a valódi tettes lehetett képes ; támogattatik végül még a vádlottnak a végtárgyaláskor is fentartott ama beismerésével, hogy a tüz keletkezésének első idejében éjjel a tűzhöz közel levő kútnál megfordult és S. P. tanúnak azzal a vallomásával, hogy mikor szemrehányólag azt a kérdést intézte a vádlotthoz, «mit tettél, minek gyújtottál)), vádlott vállát vonva, azt felelte: «már ez megvan». A felhozottak alapján tehát vádlottnak a gyújtogatás bűntettében való bűnössége a vizsgáló biró előtt tett beismerő vallomása alapján megállapítandó volt, s minthogy vádlott a méhest abból a czélból gyújtotta fel, hogy ezzel a méhes felé nyúló és könnyen gyúlható nádfedéllel ellátott háza a sértettnek leégjen oly időben, mikor abban a vádlott tudomása szerint a sértett és családja tartózkodott, vádlottat a Btk. 422. §-a 1. bekezdése szerint minősülő és a Btk. 423. §-a szerint büntetendő gyújtogatás bűntettében bűnösnek kimondani kellett, mert a mellékelt orvosszakértői vélemények szerint vádlott elmeállapota is rendes és egyébként sem merült fel olyan adat vagy körülmény, mely a vádbeli cselekmény beszámithatóságát kizárná. A büntetés kimérésénél nyomatékos enyhítő körülményül vétetett a vádlott büntetlen előélete, az okozott kár nem nagy volta, s hogy D. J.-né egyik káros, a megsemmisült csekély értékű méhes miatt kártérítést nem is kiván, ezekre való tekintettel alkalmaztatott a Btk. 92. §-a és állapíttatott meg vádlott terhére a bűnösség fokával arányban álló büntetés. (1895 márczius 6. 601. sz. a.) A kir. Curia : A kir. tábla ítéletének megváltoztatásával a kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert vádlott első kihallgatásánál azt hozta fel a gyújtás okául, hogy a kérdéses napon libái miatt Sz.-ékkal vesztek össze és az e miatti indulatos állapotában határozta el a gyújtást bosszúból, azonban Sz. J. és nejének vallomásaiból, mely vallomás Sz. J. által a végtárgyalásnál is fentartatott, kiderül, hogy az napon.