Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

53 nak 1891 márcz. 31-én és 1891 június 30-án lejárt életbiztosítási díjrészletek fizetésére az 1891. évi aug. i-én tul terjedő, nevezetesen pedig 1891 augusztus 22-ik napjáig terjedő időre alperes társaság halasztást engedett, az alperesnek határozott tagadásával szemben felperes tartozott bizonyítani. De felperes ebben az irányban elfogadható bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltatott. Nem szolgálhat ugyanis bizonyítékul az elsőfokú bíróság által vonatkozólag felhozott helyes indokoknál fogva az az állítólagos tény, hogy alperes, előző időkben hasonlóan elkésetten teljesített díjfizetéseket a biztosítottól minden kifogás vagy észrevétel nélkül elfogadott, miből felperes azt következteti, hogy ilvképen az ő fizetési kötelezettsége nem lévén határozott időponthoz kötve, alperes elkésett fizetés miatt a biztosítási szerződés érvénye ellen kifogást nem tehet. De nem fogadható, el bizonyítékul az aug. 22-ig terjedő halasztás tekintetében az alperes által beismert az a tény sem, hogy alperes a szóban levő 2. díjrészletre vonatkozó dijnyugtákat, azoknak a biztosított által leendő beváltása végett, aug. 21-én miskolczi főügynökségének visszaküldötte, mely tényből felperes szerint szükségképen következtetendő, hogy alperes a biztosítottnak legalább aug. 22-ig fizetési halasztást akart adni és tényleg a beváltás czéljából való visszaküldés ténye által adott is. Ezt a következtetést azonban az alperes által vonatkozólag tett kijelentésből és az ebben beismert tényekből okszerűen levonni nem lehet. Alperes ugyanis a dijnyugtáknak aug. 21-én az említett czélból történt visszaküldését azzal a hozzáadással ismerte be, hogy ezzel a tényével csak módot akart nyújtani a biztosítottnak, hogy a díjfizetés elmulasztása következtében hatályát vesztett életbiztosítási szerződést a biztosítási feltételek 10. §. 3. bekezdésében körülirt módon a szóban forgó hátralevő 2. díj részlet megfizetésével újból hatályba léptethesse. Ez a beismerés tehát, mely csak teljes tartalma szerint fogadható el bizonyítékul, annál kevésbé alkalmas alap arra, hogy abból a vitatott tény, vagyis az aug. 22-ig terjedő fizetési halasztás okszerű következtetés utján megállapittathassék , mert a visszaküldésnek az a beismert egyik oka, hogy a dijnyugták a biztositott által utólag beváltassanak, teljesen összefér a biztosítási