Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

követelésével is, mert alperesek tagadásával szemben felperes azon körülményt, hogy alperesek jogelőde tőle és férjétől a B. a. feltüntetett árukat vásárolta és a kereseti összeggel tartoznék, még valószínűvé sem tette, a mennyiben az annak bizonyítására felhívott tanuk vallomása szerint alperesek jogelőde kijelentette, miszerint ő felperesnek nem tartozik és alperesek az összegről mit sem tudnak ; ily körülmények közt az 1868. évi LIV. tcz. 225. §-a értelmében a felperes által felajánlott és üzletvezetője -azaz férje által leteendő főeskü általi bizonyításnak nincsen helye, s alperesek a bizonyítandó ténykörülményről közvetlen tudomással nem bírván, a tagadólagos főeskü felperes által meg sem volt kínálható, mindezeknél fogva felperes keresetével feltétlenül elutasítandó volt. (1892 deczember 30. 4703. sz. a.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítélete annyiban megváltoztatik, hogy alperesek, mint néhai Zecz Fránya örökösei 28 frt tőkének és 6% kamatának 8 nap alatt és Geruin Sokacz Máriánál még kint levő 50 frt hátralékos vételárra vezetendő végrehajtás terhe alatt felperes részére leendő megfizetésére köteleztetnek. Egyebekben az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőbiróság ítélete azért volt a fent jelzett módon részben megváltoztatandó, mert alperesek azzal, hogy 1892. évi június 19-én 3557. sz. a. beadott kérvényükben ujabb perdöntő körülményül azt hozták fel s annak igazolására tanukra is hivatkoztak, hogy jogelődük a kereset tárgyát képező követelést még életében felperes férjének, mint hitelezőinek kifizette, beismerték, hogy jogelődjük a kereseti követeléssel csakugyan tartozott, azt pedig, hogy ezen tartozás akár egészben, akár részben törlesztetett, perrendszerüen nem igazolták, a menn}áben az erre felhívott tanuk közül csakis Kosztin Tima tanúnak magában álló és pótesküvel ki nem egészíthető vallomása szólt a mellett, hogy alperesek jogelőde a czélból felperes férjének 20 frtot fizetett ; minthogy azonban felperes most nevezett férjének, ennek a kir. táblának 8201/92. sz. a. feloldó végzése folytán 1892 október 3 án hit alatt kivett azon tanúvallomása, illetve bíróság előtt tett nyilatkozata, mely szerint ugyanő a kereseti követelésnek azt a részét, mely az 1889 deczember 19-et megelőzött időből származott és cselekvőleg őt illette, most jelzett