Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

I9i vőre indultak ; útközben azonban egy utczai csoport szegődött, szitkokat hallatva és fenyegetéseket alkalmazva kocsijukhoz, mely csoport a templom bejáratánál is állást foglalva, folytatta előljelzett fenyegető magatartását, miglen a rendőri segédlet bár a csoportot némi ellenszegülés után szétverte ugyan, azonban a templomba menekült násznép izgalmai folytán az esküvő elhalasztatott. Minthogy az eljárás adatai mi kétséget sem hagynak fen az iránt, hogy ama csoport keletkezésének illetve erőszakos magatartásának okát i. r. vádlott Frisch Bettinek ama fellépése képezte, hogy ő a vele éveken át vadházasságban élt és ily életviszonyban vele 6 gyermeket nemzett Agaméi Károly egybekelését Végh Borbálával leendő megakadályozhatás reményében mind a 6 gyermekével együtt a templom közelében, majd kapujában megjelent s ott élettörténetét siralmas színekben ecsetelte, a minregy 500 főre verődött közönség előtt, mindaddig, miglen rendőri közbelépés folytán a helyszínéről karhatalommal eltávolíttatott; Frisch Betti cselekményében a Btk. 176. §-ában körülirt magánosok elleni erőszak bűncselekményének lételemei helyreállítva vannak, azért őt ebben bűnösnek kellett kimondani. Tekintettel azonban arra, hogy büntetve még nem volt, hogy tettét elhagyatott családanyai helyzete feletti méltó elkeseredés szülte izgalomban követte el, és hogy Agaméi Károly bár közjegyzői okiratban foglalt anyagi kötelezettségeinek vádlott és gyermekeivel szemben addig sem felelt meg, mégis uj háztartásának alapításával ujabb anyagi kötelmekbe lépett, és e szerint Frisch Betti vádlott azon anyagi gond súlya alatt is cselekedett, hogy Agaméi Károly őt és gyermekeit ezentúl a még az eddigi fogyatékos mértéknél is kisebb mérvben segiti vagy tán végleg életfentartási eszközök híján hagyandja, mindezekben oly nyomatékos enyhítő körülményeket talált a bíróság fenforogni Frisch Betti vádlottra nézve, melyek indokolttá tették a Btk. 92. §. alkalmazását, mihez képest a Btk. 20. § a értelmében vádbeli cselekménye vétséggé volt lefokozandó. Ellenben Frisch Betti 1. r. vádlott tagadásával szemben a vádbeli meggyalázó kitételek használata jogszerű beigazolást nem nyervén, a Btk. 261. §. alá eső becsületsértés vétsége alól fel volt mentendő.