Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

169 elleni 1000 frt tőke s jár. valódiságának elismerése iránti külön perében a következőleg ítélt : A vb. Pavlovits Heléna csődtömege ellen felperes által bel'elentett 1000 frt tőke s jár. iránti követelés valódinak el nem ismertetik s a csődkövetelések második osztályába sorozása mellőztetik. Indokok: Felperes a vagyonbukott Pavlovits Heléna s társai ellen folytatott bünperben felvett kihallgatási jkvben elismerte, hogy ő a közadós testvérének férje, az e tekintetben a perben tett tagadása tehát figyelembe nem vehető. A vb. Pavlovits Heléna csődtömege ellen bejelentett 1000 frt tőke s járul, erejéig terjedő Követelése pedig valódiság tekintetében az alperesi csődhitelezők által kifogásoltatván, azzal az alperesi kifogással szemben, hogy az A. a. okiratba foglalt adóssági ügylet koholt, szinlelt. tényleg létre nem jött s mint ilyen, érvénytelen, daczára annak, hogy az közjegyzői okiraton alapul, az 1881 : XVII. tcz. 28. §. 2. pontja értelmében nemcsak annak a bizonyitása, hogy az adóssági ügylet érvényes és fenálló, hanem az is terheli felperest, hogy bizonyítsa, mikép a mennyiben a követelés fenáll, ezzel a csődhitelezők nem károsittattak, s hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomással nem birt. Tekintve azonban, hogy az a körülmény, mikép az adóslevél hosszabb lejáratra állittatott ki, s hogy felperes követelése az 1883 deczember 15-én végrehajthatóvá vált, és ő azt még sem érvényesítette, a fentiek bizonyítására semmi alapot sem nyújt, mert 5 havi lejárat hosszú terminusnak nem is tekinthető s mert az, hogy ő követelését nem érvényesíthette, felperes jóhiszeműsége mellett mit sem bizonyít akkor, mikor Pavlovits Heléna ellen a csőd az évi deczember 27-én már megnyittatott ; s tekintve, hogy a becsatolt bünper adataival s e részben tett felperesi hallgatólagos beismeréssel az nyert bizonyítást, hogy felperes, mint a közadósnak első izü sógora, a vagyonbukottal állandó összeköttetésben állott, annak eljárását s vagyoni viszonyait ismerte, s tekintve, hogy a bünper folyamán felperes azt vallotta, hogy 500 frtot 1893. évi húsvét táján, újból 500 frtot pedig az A. a. okirat keltekor adott a vagyonbukottnak kölcsön, e vallomása