Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam IV. kötet. (Budapest, 1896)

io8 jötte előtt már M.-Vásárhelyt lett volna, nem bizonyította, helyi ügyletnek nem tekinthető ; mert felperes az által, hogy 1893 augusztus 20-án alperestől a peres dinnye kocsirakománynak zárkulcsát átvette, tekintettel arra, hogy ezen napon, «Szt. István napján», törvényes munkaszünet lévén, a dinnye lerakható és megvizsgálható nem volt, az árut tényleg át nem vette, sem azon helyzetbe nem jutott, hogy az árut ezen napon megvizsgálhassa és a rendelkezésre bocsátást gyakorolhassa, hanem a vasúti kocsi kulcsának átvételével csak az árunak lerakása és elszállításáig annak őrizetbe vételére vállalkozott ; és mert az augusztus 21-én gyakorolt rendelkezésre bocsátás különben sem tekinthető elkésettnek. A peres vételügylet megszűnésének természetszerű következménye, hogy felperesnek az előre kifizetett 182 frt vételár, illetve miután az áru elárvereztetése alkalmával 10 frt árverési vételár felperes kezeihez befolyt, 172 frt alperes által visszatérittessék. Továbbá jogában áll felperesnek a kereskedelmi törvény 348. §-a értelmében kárának megtérítését követelni. Ezen czimen a felperes által igazolt közjegyzői és értesitési dijaknak, vagyis 19 frt 47 krnak és 3 napi utánjárás és fáradság fejében 12 frtnak, vagyis 31 frt \i krnak megtérítésére alperes a másodbiróság ítéletének indokaiból helyesen köteleztetett. Ezekhez képest a másodbiróság ítéletének azon része, mely által alperes 203 frt 47 kr. tőke s járulékaiban marasztaltatott, helybenhagyandó volt. Ellenben 101 frt 15 kr. s járulékait nézve, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó, mert felperes a peres árunak szerződéses és piaczi ára közötti különbözetet követelhetné ugyan, de ily árkülönbözetet sem piaczi árjegyzékkel nem bizonyított, sem azt perrendszerüen nem bizonyította, hogy a dinnye M.-Vásárhelyt 1893 augusztus 25-én az általa állított árban tényleg eladatott. Petrás Géza kihallgatott tanúnak azon vallomása, hogy 1893. évben M.-Vásárhelyt a dinnye kilónként 4—5 krban adatott el, az árkülönbözet megállapítására részbizonyitékot képező adatot sem nyújt, mert ezen vallomás az 1893. évi általános és nem az