Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

-°7 pedig az átadással az áru tekintetében minden kár és veszély a vevőt illeti, alperesnek nem volt tovább kötelessége, hacsak az irányban külön kikötés nem történt, a mi nem is állíttatott, felperes répájára felügyelni és azt megőrizni, miért is ha a répában felperes hátrányára fogyatkozás állott volna be, a mi ugyan semmivel sem lett kimutatva vagy bizonyítva, ez jogilag csak őt magát terhelheti. (1894 szept. n. 12,521. sz. a.) A pozsonyi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperest kötelezi, hogy a felperesnek 71 frt 43 kr. tőkét megfizessen, ellenben ugyanazt az Ítéletet, a mennyiben felperes a fenti tőkét meghaladó kereseti kérelmével elutasittatott, helybenhagyja. Indokok: Az alperes elismerte a perben azt, hogy ő a felperesnek 300 métermázsa burgundia-répát mázsánként 65 krban eladott és a 195 frtnyi vételárt a felperestől kifizetve felvette. A B. és 2'/. alatt csatolt, egymást kiegészítő kötlevelek tanúsága szerint az alperes köteles volt a megvett répát az 1893. évi decz. hó 20. napjáig átadni, de a felperesnek jogában állott azt az 1894 febr. 15-ig elszállítani. Az alperes azzal védekezett, hogy a megvett répamennyibéget 1893 decz. 20-a előtt a felperesnek tényleg átadta, a mennyiben azt a felperes előzetes értesítésével a szántó* földön sirkupaczokban kimérte és a felperes részére otthagyta ; az alperes azonban szerződési kötelezettségének ezzel eleget nem tett, mert az alperes a szerződés kifejezett tartalma szerint beleegyezvén abba, hogy felperes a tőle megvett árut 1894 február hó 15-ig az ő birlalatában hagyhassa ; kétségtelen az, hogy a felperes részére összerakott áru sértetlen fentartásáért és átvehetéséért a felelősség a jelzett időpontra az alperest terhelte. Hogy a peres felek a répát sirkupaczokba történt összerakásával a felperes részére és annak felelősségére átadottnak nem tekintették, igazolja az a körülmény is, hogy Hauer Péter tanú vallomása szerint az ez után elhordott mennyiség is az alperes által a felperesnek különkülön megmázsálva adatott át. Ily körülmények közt az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy ő az eladott répamennyiséget 1894. évi február 15-ig a felperesnek valóban átadta, vagy hogy a felperes az általa beismert mennyiségnél többet hordott el az alperes földjéről. Minthogy azonban az alperes ennek bizonyítását