Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

2 I tendő jogszokás fogalma alá, mert ilyenről csak ott lehet szó, a hol a hosszabb ideig követett állandó gyakorlatban valamely jogi tétel nyilvánul s e gyakorlat annak kötelező jogi természetéről való meggyőződésen alapul ; a fenforgó esetben azonban nem, tárgyi értelemben vett jogról, hanem a malomtaksa szokásos ösz szegéről s e szerint tisztán ügyleti gyakorlatról lévén szó, ez mint ilyen jogszokást nem, hanem csakis a szerződő felek akaratnyilvánításának kiegészítő elemét képezi. Midőn tehát a bíróság a fenforgó adatok és bizonyítékok alapján megállapította, hogy Kishegyesen is, a hol alperesek malmai feküsznek, a malomtaksát 10 frt 50 kr. összegben nem egyes malmok után, hanem kőpáronként, t. i. minden egyes járlat után szokás fizetni, ezen megállapítás ténykérdést képez, ennek megállapítása pedig — kötelező bizonyítási szabály megsértésének esetét kivéve — felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadható. Nem sértettek meg az elévülésre vonatkozó jogszabályok sem, mert itt voltakép alpereseket illetőleg elbirtoklásról van szó, a mennyiben alperesek azt a jogot igénylik, hogy a malomüzletet nem a szokásos, hanem ennél csekélyebb taksának fizetése mellett gyakorolhassák. Ezen ellenvetés azonban figyelembe nem jöhet, mert ugy a jószágokra, mint az azokkal járó jogokra a kir. kincstárral szemben az elbirtoklás a H. T. K. I. 78. 2. §-a szerint 100 év lejártával következik be, ily időtartamú elbirtoklást pedig alperesek sem állítanak. A mi a hátralékos évi tartozásokat illeti, ezekre nézve elévülésről egyáltalában nem lehet szó, mert ezek tekintetében a közönséges elévülési idő sem járt le. Alperesek által a felülvizsgálati tárgyaláson a felperes perelhetőségi joga ellen felhozott ellenvetés mellőzendő volt, mert a felülvizsgálati kérelem nem előkészítő irat, hanem a felülvizsgálati tárgyalás alapjául szolgáló beadvány ; ebben pedig ez irányban panasz nem emeltetett. Ezek szerint a másodbiróság a megítélt összegekben alpereseket helyesen marasztalta. A mi már most a felperes által a tekintetben felhozott panaszokat illeti, hogy kereseti követeléseivel részben elutasittatott,