Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

ii8 arra nézve, hogy tetszés szerinti haladékot ád ellenfelének a vivás megtanulására, s ez esetre kijelentette, hogy az alatt nem gyakorolja magát a vivásban. Arról, hogy az ellenfele kardpárbajt nem fogadott el, s hogy pisztolypárbajban történt a megállapodás,, a párbajt megelőző estén értesült a segédeitől. A bünjelü pisztolyt csak akkor látta, a midőn a párbaj szinhelyén segédei neki átadták ; ellenfele lőtt először s vádlott csak azután ; a pisztolylyal nem czélzott, mert nem is lehetett azzal, csak ellenfele felé tartotta. Az ő lövése után ellenfele összerogyott. Az, hogy ellenfelét meglője, nem is volt szándékában. A pisztolyt azért irányozta ellenfelére, mert az is feléje irányozta a pisztolyát, s ha nem ugy teszen ő is, hitte, hogy ujabb sértésre nyújt okot. Arról, hogy ellenfele a vivott párbajban meghalt, csak a helyszínről eltávozás és hazajötte után értesült. A vezénylő segédnek kibékülésre tett felszólítására •— mielőtt ő is nyilatkozhatott volna — ellenfele kijelentette, hogy neki nem lehet semmi szava. Végül azzal védekezik, hogy ellenfele sértő modorban vala, mikor a «Nagyvárad» szerkesztőségében ő és segédtársai megjelentek, nem ugy fogadta, mint a hogy lovagias embereket fogadni szokás, le sem ültette őket, hanem asztalhoz dűlve beszélgetett ; •— hogy ellenfele volt, ki ezt a hajszát megindította és az egésznek vezetője volt, s hogy pisztolypárbaia sohse volt és vadász-sportot nem üzctt. A Janky-Örley között II. alatt emiitett párviadalt is beismeri vádlott, mentségül azt hozván fel, hogy kihívott lévén, társadalmi állásánál fogva a hihivást elfogadnia kellett. Végül ugyancsak vádlott Örley György beismerésben van a III. alatti OrleyScholcz Béla között történt párbajra nézve is, a miben az a védelme, hogy a nevezett főhadnagy megsértette nővéreit, annak tényében sértést deklarált a katonai becsületbíróság is, annak megtorlása végett — szemben a sértő fél katonai állására — ezt a módot volt kénytelen választani. Ezek szerint : Örley György I. rendű vádlott irányában a terhére rótt cselekmény bebizonyíttatván , miután az a Btk. 298. §. harmadik bekezdése, illetőleg a 298. és 296. §§. rendelkezéseibe ütközik és neki beszámítható : ugyanő abban és a miatt bűnösnek kimondandó s fenyítendő volt. II. rendű vádlott, Janky Antal szinte beismeri, miként a II. sz. alatti tényállásban említett