Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam III. kötet. (Budapest, 1896)

8g oknál fogva, mert az utóbbi ingatlanait Krucsir Márton és Máriának 025 frtnyi vételáron eladta és a vételárból követeléseiket nem elégítette ki. A kérdéses keresetek következtében tárgyalási határnapul 1888 január 26. illetve február 9-ike kitüzetett, a tárgyalást elrendelő végzések pedig a vádlottnak 1888 január hó 15-én illletve 28-án kézbesittettek. Vádlott, a ki a perek során szeméhesen védekezett, mindkét felperes javára el lón marasztalva ; midőn azonban az utóbbiak a jogerős Ítéletek alapján végrehajtást vezettek, fedezetet nem találtak, mert a vádlott az egyedüli vagyonát képező és a fentnevezett vevőknél kint levő 400 frtnyi vételárhátralék követelését, egy az eredeti kötelezőre vezetett és 1888 január 19-iki kelettel ellátott engedmény alapján Jankovics Vilmosra átruházta. Liska Mária Teréz előadja, hogy ingatlanait Krucsir Márton és Máriának 1887 deczember 15-én 625 frton eladván, a vételárra készpénzben 225 frtot és a 400 frtnyi hátralékról kötelezvényt kapott. Időközben pénzre lévén szüksége, 1888. évi január 19-én elment Nyitrára és ott vőlegénye fivére, Jankovics Vilmosnak a követelését eladta, és miután az ellenértéket készpénzben felvette, a kötelezvényt az engedményesnek rövid uton átadta. Beismeri a vádlott, hogy ez alkalommal engedményt nem állított ki és hogy azt az engedményes atyja, Jankovics Mihály kívánságára 1888 február vége felé aláirta, még pedig 1888 jan. 19-iki kelettel, a mely körülmény neki annál kevésbé tünt fel, mert az átruházás tényleg azon a napon történt. Végre tagadja a vádlott, hogy ténykedésének czélja a hitelezői kijátszása lett volna. Ámde tekintve, hogy vádlottnak pereltetéséről tudomása volt ; tekintve, hogy a végtárgyalás alkalmával beismerte, hogy atyja után maradt oly tartozás, mely őt, mint a hagyatéki ingatlanok átvevőjét terhelte; tekintve, hogy mindennek daczára a kötelezvényt elvitte Nyitrára Jankovics Vilmoshoz ; tekintve, hogy noha beismerte, hogy az engedmény 1888 február vége felé keletkezett, azt mégis korábbi kelettel ellátva állította ki; végre tekintve, hogy Krucsir Márton tanú hit alatt vallotta, hogy Jankovics Mihály őt magához hivatta, és neki egy nyugtát felajánlva, mondá, hogy a mennyiben nála valaki a bíróság részéről