Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

62 tését előzőleg már ugyan lopásért két izben büntettetett és utolsó büntetése óta ezen lopás elkövetése idejéig tiz év még el nem telt, a különben vétséget képező lopás a Btk. 338. §-a alapján bűntetté minősül. ^1893 jun. 9. 2388. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. törvényszék Ítélete, tekintettel a felelős csőszök egybehangzó vallomására is, indokainál fogva helybenhagyatik. (1893 deczember 29. 8456. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztat tatik és vádlott ellenében a további eljárás a Kbtk. 31. §-ának rendelkezéséhez képest megszüntettetik. Indokok: A mezőgazdaságról és mezei rendőrségről szóló 1894. évi XII. tcz. 93. §-a általános elvül állítja fel, hogy annak a szakasznak a) pontjában megjelölt helyeken levő gazdasági termények ellopása mezei rendőri kihágást képez. Ezen elvi meghatározás mellett azonban a Btk. 336. §-ának a minősitett lopást tárgyazó rendelkezését, a 3. pontban jelzett bemászás utján elkövetett lopás kivételével, mely esetet szintén az általános elv keretébe vonta, továbbá is érvényben fentartotta. Minthogy tehát a fentebb jelzett helyeken levő gazdasági terményeknek ellopása csakis a Btk. 336. §-ának a kivétel alá nem helyezett eseteiben minősül bűntetté ; és minthogy az 1894. évi XII. tcz. 121. §-a szerint mindazon törvények, a melyek a jelen törvény tárgyára vonatkoznak, hatályon kivül helyeztettek ; és minthogy az 1894. évi XII. tcz. általános elvével ellentétben, ha a Btk. 338. §-ának rendelkezése, melyben a minősitő körülmény kizárólag a tettestől el nem választható személyes viszonyból származik, fentartatnék : ennélfogva a gazdasági termények ellopása az 1894. évi XII. tcz. 93. §-a értelmében még a Btk. 338. §-a esetében is mezei rendőri kihágást képez. Vádlottnak az a cselekménye, hogy 1892. évi deczember 4-én virradóra Ábrahám Miklós halasi tanyai lakos földjéről a nyilt helyen elhelyezett polyvájából 3 frt értéket képező mennyiséget ellopott, a fentebb jelzett 1894. évi XII. tcz. és a Btk. 2. §-ára való tekintettel kihágásnak volt minősítendő és tekintettel arra, hogy az 1894. évi XII. tcz. 100. §-a a Kbtk.-nek az elévülésre