Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

241 ki a rendőri kapitány S. I.-nak mint alárendelt hatósági közeg­nek azt a meghagyást, mely a K. K. panasza szerint gyanús ered­ményt mutató mérésnél használt mérőeszközök megvizsgálására szólt. Minthogy ennek a meghagyásnak természete szerint csak a mérésnél tényleg használt eszközök megállapításával lehetett volna eleget tenni : egyáltalában elfogadhatlan az az álláspont, hogy S. I. a kapott meghagyás körét túllépte, midőn Cz. A.-ot értesí­tette, hogy a rendőri kapitány utasítása folytán a mérleg hiteles­ségének megvizsgálása s a mérés ellenőrzése a kötelessége ; mert hiszen próbamérés nélkül és ez által a mérés ellenőrzése nélkül természeti lehetetlenség lett volna azt meghatározni, hogy ugyan­azok voltak-e a kifogásolt eredményű méréseknél használt eszkö­zök, mint a melyeket S. az érdekeltek szeme láttára használni akart. Tekintve pedig, hogy minden alap nélkül való az a feltevés, mintha a czélba vett eljárás egy jó hírnévnek örvendő kereskedő­czég hitelét veszélyeztette volna ; mert mindenki köteles a törvény­nek és az azt végrehajtó hatóság rendeletének engedelmeskedni ; más részről az emiitett hitel nem veszélyeztetve, hanem óva lett volna, ha a K. K. részéről kifejezett gyanúval szemben az bizo­nyodik be, hogy Cz. A. a mérésnél hiteles eszközöket használ; tekintve, hogy Cz. A. előadása nem érdemel hitelt, mert tagadásával szemben be van bizonyítva, hogy a mázsáló helyiség­ben S. I. fején a hatósági közeg minőségét feltüntető sapkával és oldala mellett a panaszos K. K. kíséretében a rendőri egyenruhába öltözött F. A. közrendőrrel jelent meg, értesítvén Cz. A.-ot a rendőri kapitánytól nyert megbízásról és menetelének czéljáról ; mire Cz. A. a rendőri kapitányt is sértő káromkodásokba törve ki, S.-t és a jelenvoltakat azonnal kiutasította, sőt S.-t meg is fogta és a helyiségből erőszakkal kitaszította ; tekintve, hogy ezekből, de saját előadásából is láthatólag, valótlan Cz. A.-nak az az állítása, mintha a mázsa megvizsgálását megengedte volna ; hiszen épen azzal áll elő, hogy S.-nak ki és mi létét és kinek megbízásából odajött voltát nem tudta, ezért káromkodott és utasította ki a jelenvoltakat ; tekintve, hogy Cz. A.-nak az az állítása is valótlan, mintha S. azt mondta volna, hogy : «mázsálni jött» ; hiszen vádlott a végtár­gyalási jegyzőkönyv 5. és 6. lapján már maga ugy tünteti fel a Döntvénytár, harmadik folyam. II. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom