Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

igi hogy összes vagyonát az okozott károk részbeni megtérítéséül a bankigazgatóságnak még a büntető eljárás megindítása előtt átadta s ez által cselekményeinek utókövetkezményeit lehetőleg jóvá tenni igyekezett s hogy ennek folytán vagyon nélkül maradt számos tagból álló családja a vádlottnak hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetése által kétszeresen sújtatnék, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával fegyházbüntetése három évi tartamra szállíttatott le. Bettelheim Vilmosra nézve különösen súlyosító körülményül vétetett az 1888. évi hamis mérleg készítésénél kifejtett s tetemes károkozást eredményezett bűnös cselekvősége s hogy Fischer Zsigmond betegsége, majd pedig elhalálozása folytán annak befolyása csökkenése s későbbi megszűnte után is az eddig követett bűnös kezelés megváltoztatására vagy a lehető kibontakozásra kísérletet sem tett s ezért a kir. ítélő tábla ítélete az ezen vádlottra kiszabott fegyházbüntetés mértékére, úgyszintén a mindkét vádlottra kiszabott hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztéséből álló mellékbüntetésre nézve, helybenhagyandó volt. A szabadságvesztés-büntetéseken felül mindkét vádlott a XII. vádpont esetében a Btk. 402. §-a alapján megfelelő pénzbüntetésekkel is büntetendő. A csalás bűntettei miatt pénzbüntetések azért nem alkalmaztattak, mert a Btk. 383. §-ának utolsó tétele szerint a fegyházzal büntetendő csalások eseteiben pénzbüntetésnek nincs helye. 87. Azon végrendeleti intézkedésnek, hogy ha a közvetlen örökös az örökhagyó halála után «rövideden*) elhalálozna, a hagyatéki vagyon másra szálljon, kétségtelenül az az értelme, hogy az örökhagyó a közvetlen örökösnek a hagyaték feletti szabad rendelkezését korlátolni akarta és utóörököst jelölt ki. (1895 márczius 6. 1617. sz. a.) A szolnoki kir. törvényszék: Dr. Csávás Lajos ügyvéd által képviselt Halmay Mátyás felperesnek, Kerekes Géza ügyvéd által