Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam II. kötet. (Budapest, 1895)

'56 felperes azt, hogy a ház a kezelés czéljából akként két részre osztható lenne, hogy egyik igény sem szenvedne rövidséget, nem bizonyította, de különben is a megállapított összeg felperes állásának és igényének megfelel. Alperes a felperes részére megállapított tartásdijat biztosítani köteles és mivel a biztositásnak más módját nem ajánlotta, azt annak tűrésére, hogy a megállapított összeg az ingatlanra leendő bekebelezés által biztosíttassák, kötelezni kellett. (1893 okt. 24. 29045. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát a Budapest főváros pesti részének 4756. sz. telekkvi betétében 4717. hrsz. a. felvett ingatlanokból Weszely Mihály örökhagyó nevén álló 3,<4-ed részének felére megállapítja, ennek következtében az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperest a fent körülirt ingatlan 3/8 részbeni közös birtokába 15 nap alatt bebocsássa és tűrje, hogy a felperes özvegyi haszonélvezeti joga ugyanennek az ingatlannak 3/8 részére bekebeleztessék ; a n. Weszely Mihály hagyatékából a zár alatt befolyt jövedelem fele része a felperesnek kiadassák ; egyszersmind kötelezi alperest arra is, hogy a hagyatéknak a zárlatot megelőző időről általa beszedett jövedelméből a felperest illető részt megtérítéséül 280 frt iy/2 krt felperesnek 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett megfizessen ; egyebekben a kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Jóllehet, felperes a 6. sz. a. örökbefogadási szerződés valódiságát tagadta és azt is kétségbe vonta, hogy az az 1868. évi LIV. tcz. 168. §-ának megfelelően volna kiállítva, mivel azonban eme szerződés gyám hatóságilag jóvá hagyatott és a m. kir. igazságügyminiszterium által megerősíttetett, ezt pedig olyan közhatósági eljárásnak kellett megelőzni, mely által az okirat alaki kellékeinek hiányait, még ha valóban léteznének is, pótoltaknak kellene tekinteni ; ezzel az okirattal tehát bizonyítva van, hogy az örökhagyó az alperest, még a felperessel kötött házassága előtt örökbe fogadta és neki olyan örökösödési jogot biztosított, a minő a törvényes leszármazó örökösöket illeti. Minthogy pedig az özvegyet akkor, ha a korábbi házasságból származó gyermekekkel egyenlő tekintet alá eső örökös van,