Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

5P Felperes keresetével elutasittatik. •IytfohQk;. Jelen per,• elbírálásánál a döntő körülményt első sorban , az képezi, vajon alperes társulat eleget tett-,e ama kötelezettségének, a mely őt egy olyan rendes alkalmazottal szemben, a minő felperes volt, a balesetbiztosítási és a szplgák nyugdijintézeti alapszabályok értelmében terhelik ; ;másodsorban pedig az, hogy a felperes keresetképtelenségét előidézett balesetnél, terheli-e az alperes társulatot mulasztás és minő mérvben ? Felperes beismeri alperesnek amaz állítását, hogy ő,, mintán pályaorvosilag a szenvedett sérülés folytán keresetképtelennek jelentetett ki, az alperesi vállalat pénztárából kártérítés czimén balesetbiztosítás fejében 720 frtot már felvett;; nyugdíjigényére nézve pedig életfogytáig járó évenkénti 156 frt 80 krnyi összeggel a nyugdijintézeti alapszabályok értelmében kielégítést nyert. Ezen beismerésével szemben azonban felperes maga sem állítja, annál kevésbé igazolja azt, hogy alperes társulat kártérítési, illetve nyugdíjigényének megállapításánál az alapszabályokba ütköző bármily szabálytalanságot is elkövetett volna, és igy felperes arra, hogy neki 300 frt készpénzfizetés és 50 frt értékű lakás képezte jövedelmét, azaz havonként 29 frt 16 kr., melyet ő 5 szolgálati éven át, vagyis 1894. évi július i-ig húzott volna, a midőn fizetése évi 60, vagyis havonkénti 5 frttal, vagyis 34 frt 16 krra emelkedett volna, mely jövedelem járt volna ismét 5 évig, vagyis 1899. évi július i-ig, a midőn fizetése ismét havi 5 frttal, tehát havonkénti 39 frt 16 krra emelkedett volna és e jövedelem oly minimumot képez, hogy ennél kevesebből ő és családja meg nem élhetnek, kellő sikerrel annál kevésbé hivatkózhatik, mert a nyugdíj mennyiségének meghatározásánál rendszerint azon javadalmazás szolgál alapul, a melyet a nyugdíjazandó alkalmazott nyugdíjaztatása idejében élvez és mert a rangban és fizetésben való előléptetés nem szükséges és elmaradhatlan következménye a szolgálatnak különben sem, hanem az ily előléptetések magának a nyugdíjaztatásnak ténye folytán a nyugdíjazott által többé igénybe nem vehetők. Tehát felperest azon összegnél, melyben nyugdíjaztatása idejében alperes által részeltetett, az 1874. évi XVIII. tczikkben