Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

3*7 vele gyakran veszekedett, sőt verekedett is, és ellene válópert isszándékozott indítani. Vádlott beismeri, hogy 1893 június 18-án este a feleségét azért, mert ittasan jött haza, korholta és köztük ismét veszekedés támadt, miközben a nevezett vádlott a feleségét már a konyhában ütlegelni akarta, ebben azonban O. Zs. által megakadályoztatott, beismeri továbbá, miszerint a lakószobában a czivakodás újból feléledt, sőt dulakodássá is fajult, miközben neje állítólag a vádlott herezacskóját megragadta és szorította, mire a vádlott felesége arczába több ökölcsapást mért ; beismeri, hogy eme testi bántalmazás következtében a felesége elszédült és a másik szoba felé pár lépést téve, a szoba padlózatára rogyott ; a vádlott abban a hitben, miszerint a felesége, mint más hasonló esetekben tenni szokta, az eszméletlen állapotát ez utal is csak színleli, őt kevés időig a földön elterülve hagyta és midőn hozzá ment, már élettelenül találta, ekkor a vádlott a feleségét a pamlagra vonszolta, hogy lefektesse, de a közben ez arról két izben leesett, sőt vádlott azt is nyilván beismerte, hogy felesége halálának ö az oka. Ezen döntő mozzanatok és a kir. törvényszék végzésében kifejtett tényállás mellett, habár a szakértők véleménye szerint a neje halálát előidézett testi sértések ugy ütések, mint kemény tárgyban való ütődés, leesés által egyaránt okoztathattak is, a kir. itélő tábla megállapitandónak találta, miszerint a vádlott ténykedése a felesége halálával, mint bekövetkezett eredménynyel okozati összefüggésben áll, mert akár a vádlott ökölcsapásai által közvetlenül, akár az ennek következtében beállott eszméletlen állapotnál fogva történt leesés által közvetve idéztetett is elő a véredények halált okozó repedése, a halál bekövetkezése mindkét esetben a vádlott jogtalan szándékos bántalmazásának az eredményét képezi, a cselekmény tehát büntetőjogi beszámítás alá esik annyival inkább, mert ezzel szemben a nevezett vádlottnak öntudatlan állapotára és a jogos védelemre állapított védekezése igazoltnak nem fogadható el, mivel, hogy a vádlott öntudatlan állapotban nem volt, nyilvánvalóvá teszi cselekvőségének okszerűsége és czéltudatossága, és mivel ha valónak vétetik is, miszerint neje a vádlott herezacskóját csakugyan oly hevesen szorította, hogy ez által annak elviselhetetlen fájdalmat okozott, ennek elhárítására az ösztönszerű szükséges védekezés nem a támadónak ütlegelésé-