Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

3i8 ben, hanem első sorban a herezacskónak mindkét kézzel való megszabadításában nyilatkozott volna. Ezeknél fogva és tekintettel arra, miszerint a vádlott tagadásával szemben sem a cselekmény elkövetésének módja, sem más jogszerű gyanuokok nem szolgáltatnak támpontot arra nézve, mintha a vádlott szándéka a felesége életének kioltására irányult volna, a kir. itélő tábla vádlottat a halált okozott súlyos testi sértés büntette gyanújából vád alá helyezendönek találta. (1894 ápr. 4. 1007. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a vádlott és a sértett közt lefolyt szóvita és tettlegesség idején senki jelen nem volt; tekintve, hogy vádlottnak a tett lefolyásáról részletezett előadása a kideritett ténykörülményekkel meg nem czáfoltatott, és ez okból valónak elfogadandó, hogy sértegetés közben a nő megragadta vádlott herezacskóját és azt oly erővel összeszoritotta, hogy fájdalomtól majdnem elájult és miután az összeszoritással felhagyni nem akart, fájdalmában védelemből ütötte meg őt öklével, mire a sértett pár lépés után a másik szobában földre esett; tekintve, hogy az iratokhoz csatolt orvosi látlelet szerint vádlottnál a here, egy régibb herelob következtében, érzékenyebb és nagy összenyomatása által ugyanő magán ki vüli állapotba juthatott ; tekintve, hogy a magánkivüli állapotban elkövetett, cselekmény a Btk. 76. §-a szerint be nem számitható, de ha vádlottnál ily állapot fen sem forgott volna ; tekintve, hogy vádlott jogos védelemben cselekedett, a jogos védelemben elkövetett cselekmény pedig a Btk. 79. §-a szerint szintén nem büntethető; tekintve végre, hogy az eljárás folytatásától eredmény nem várható : az elsőbiróság végzése hagyatik helyben.