Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

290 9—io. §§-ai nem ily költségekre vonatkozván, a keresethez e részben sem nyújtanak alapot. 3. Mert ha felperesnek kibérelt idegen ingatlanon folytatott rongykereskedési üzlete természeténél fogva és az egyedül arra a czélra épült s másra nem használható ingatlanokkal oly szoros kapcsolatban volna is, hogy az üzletnek a közegészségre nézve káros befolyása másként nem lett volna eltávolítható, mint az üzlet hozzá tartozó ingatlan kisajátítás elmulasztása által, felperes csak az i88i.évi XLI. tcz. 23. és következő §§-ai szerint megállapítható kárainak megtérítését, nem pedig a keresetben felsorolt s legnagyobb részben más természetű kárainak megtérítését követelhetné. Ezen okokból a kereset alaptalannak találtatván, a felszámított károk s a berendezés minőségének igazolására felhívott bizonyítékok mellőzésével felperest keresetével elutasítani kellett. (1892 február 19. 26455. sz- a0 A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek kártérítéshez való jogát, illetve alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja s utasítja a kir. törvényszéket, hogy ennek az ítéletnek jogerőre emelkedése s netalán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás befejezése után a megtérítendő kár összege tekintetében hozzon ítéletet. Indokok: Jóllehet valamely üzlet kisajátításának kérdésében a határozathozatal az 1884. évi XVII. tcz. 37. §-a szerint a közigazgatási hatóság hatásköréhez tartozik s jóllehet Budapest főés székváros közigazgatási bizottsága akkor, a midőn a 4. sz. a. csatolt határozattal az alperes üzletének a Csokonay-utczából leendő áthelyezését elrendelte, kimondotta azt is; hogy a fenforgó esetben kisajátítási eljárásnak helye nincs, s ezt a határozatot a legfőbb közigazgatási hatóság is a 8. sz. a. csatolt rendelettel helybenhagyta : ez a ténykörülmény nem szünteti meg az alperes kártérítési kötelezettségét és nem vonhatja el alperestől azt a jogot, hogy az üzlete áthelyezéséből eredő kára megtérítését rendes per tatján érvényesíthesse és pedig annál kevésbé, mivel a legfőbb közigazgatási hatóság, a belügyminiszter is, a 8. sz. a. csatolt rendeletével alperes részére a netalán okozott kártérítési jognak utólagosan leendő érvényesítését fenhagyta, de ha e kijelentést nem tette volna is, felperestől a magánjogi elvek szerint megtagadni sem lehet azt a jogot, hogy ama kára megtérítését követelhesse, a