Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

274 Nagy Sándor véleményére, a ki maga sem állítja, hogy ily kérdésben véleményadásra képesítő szakismeretekkel valaha is birt, ellenben kifejezi, hogy ha neki ezt a két váltót fizetés végett bemutatták volna, «egy kissé utána nézett volna». Nem helyezhető suly Trojkó György vagy Fömötör József állítására se, mert tekintve e tanuknak az aláírásokra vonatkozó nyilatkozatait ; tekintve a váltók keltét is, különösen pedig tekintve Brunkala Lászlóné ama x^allomását, hogy a 15000 frtos váltó soha sem volt az övé, illetve Spiegel Bernát amaz állítását, hogy az általa 5500 írtról kitöltött váltólapot ő Vásonkeőy Imrétől 1886. évi november hóban kapta, nincs alap arra a feltevésre, hogy esetleg talán mégis a bűnjeles két váltóhoz, vagy ezek valamelyikéhez felhasznált aláirt űrlap lehetett az, melyről e tanuk beszélnek ; de nem helyezhető suly Koch Fülöp és Dickman Artúr állításaira se ama nagy határozatlanság és ellentmondás miatt, mely által az ő állításaik a váltóügyben, a vizsgálatban és a végtárgyaláson adott vallomások összehasonlítása folytán szembeötlőkké lettek. Minthogy pedig a 15000 frtos váltóra nézve oly egyén sincs1, a ki állítaná, hogy ezt mostani minémüségében, vagy kitöltetlenül Vásonkeőy Imrétől kapta ; minthogy a Spiegel Bernát részéről sajátkezüleg kitöltöttnek beismert 5500 frtos váltót illetően Spiegel Bernát arra a kérdésre : mikor kapta Vásonkeőy Imrétől az ennek aláírásával ellátott űrlapot és mikor töltötte azt ki ? homlokegyenest ellentétes felvilágosításokkal állott elő ; nevezetesen a vizsgálatban határozottan és jellemző részletezéssel 1886. évi november 23-ik napját mondotta, ezen a napon irta volna t. i. ő a váltó keltét Vásonkeőy Imre tollbamondása után, és nem 1886. évi november 20-án, ellenben a végtárgyaláson sokszor ismételten, de elhagyva a jellemző részletezést, már 1886. évi november hó 20-ik napját mondotta ; saját végtárgyalási állításaiból láthatólag valótlan tehát az, a mit a vizsgálatban állított, és pedig valótlan azért is, mert a Reuter-kávéházban, Vásonkeőy Imrével való állítólagos találkozásának előzményeit is másként adta elő a vizsgálatban és végtárgyaláson ; minthogy az irományjegyzék 8. száma alatt lévő vitátlan