Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

214 Margit és Gabriella nevére újból megkereszteltette s illetve a fenesi ey. ref. lelkész által vezetett anyakönyvbe bevezettette. Tekintve, hogy Tomucza Zachari és neje, valamint Popa Sándor gör. kel. vallású lelkész megmondották vádlottnak, hogy a gyermek a gör. kel. ritus szerint már meg van keresztelve, tekintve, hogy vádlott a Tomucza Zachari és neje gyermekét Kis József és Farkas Zsuzsanna szüléktől származottnak adta ki s igy annak családi állását megváltoztatta s tekintve, hogy vádlottnak azon állítása, hogy csak férje kívánságához képest cselekedett, midőn a szülők adoptiv feltétele és beleegyezése mellett átvett gyermeket az ev, ref. hitre megkereszteltette, a Btk. 254. §-ába ütköző családi állás elleni bűntett minősítésére befolyással nem bir ; minthogy e cselekménye vádlottnak, maga függetlenül a czéltól és indoktól, a hivatkozott szakaszban körülirt bűntett ismérveit kimeríti, vádlott a vádban tett .bűntettben lenne bűnösnek kimondandó, tekintve azonban, hogy büntetlen előéletű, hogy a gyermeknek, őt szegény állásából kiemelve, jobblétet biztosított és hogy súlyosító körülmény fen nem forog, vádlottnak tettét a Btk. 92. és 20. §§-hoz képest családi állás elleni vétségnek minősíteni kellett. Ellenben mellőzendőnek találtatott a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamitás vétségének megállapítása, mert a vádlottnak valamennyi műveletei a családi állás ellen folytatva elkövetett egységes bűncselekményt képeznek és mert a Btk. 254. §-a súlyosabb büntetést és büntetési nemet állapit meg. (1893 okt. 30. 3011. sz. a.) A kir. Curia: Az alsóbb bíróságok által helyesen kifejtett tényállás és bizonyítékok szerint kétségtelen ugyan, hogy vádlott az által, hogy a koldus szülőktől származott és a gör. kel. vallás szertartása szerint már megkeresztelt Tomucza Éva kis leányt, ujabb megkereszteltetés által a Kis József családjába vétette fel annak nem hátrányát czélozta, hanem ellenkezőleg a gyermek családi állásának előnyösebb megváltoztatására törekedett, de mivel a Btk. 254. §-a nem tesz megkülönböztetést a tekintetben, hogy a gyermek, családi állása annak előnyére vagy hátrányára változtattatott-e meg, s a fen forgó esetben a remélt erkölcsi előny elérése végett, vádlói tnő közreműködött arra is, hogy a közintézmény tárgyát képező, a vallási és családi állás nyilvántartására hivatott anyakönyvbe, mint közokiratba valótlan tények vezettes-