Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

másai alapján ettől némileg eltérő tényálladékot talált beigazoltnak. Vádlottnak a magtár falán az nap észrevett lyuk miatt keletkezett és történt czivódásra vonatkozó vallomását, miután az a végtárgyalás során meg nem erőtlenittetett, valószínűnek, illetve egyéb bizonyíték hiányában valónak kell elfogadni, bár nem tagadható, hogy világos tanúvallomások vannak arra nézve, hogy a falnak megrongálása már régebben történhetett; valónak kell elfogadni egyéb bizonyíték hiányában vádlottnak a kertben megtörtént dulakodásra és a Mészáros által eszközölt karó-emelésre vonatkozó vallomását is és pedig annyival inkább, mert a tanuk, bár ezt nem látták, de tényleg hallották vádlottat kiáltani : «te karót mersz reám emelni». E pont után kezdődik azonban az eltérés vádlott vallomása és a tanuk vallomásai között. Vádlott állítása szerint ugyanis Mészáros a kertből kijővén, a kert ajtaja előtt minden ujabb okul szolgálható komolyabb incidens nélkül megfordult s vádlottra vetette magát s őt fojtogatni kezdette. Ezzel szemben állanak a hit alatt kihallgatott és teljes hitelt érdemlő Kinyi Mátyásné, Králik Mihály, Roskus Jánosné és Hiba Jánosné tanuk a lényegben egybehangzó vallomásai. Kinyi Mátyásné ugyanis hit alatt vallja, hogy midőn vádlott még a kertben 5 frt büntetéssel sújtotta Mészárost magaviselete miatt s midőn Mészáros erre azt felelte : «jó van, de én nem fogok tovább szolgálni!') vádlott az előtte menő Mészárosra botjával háromszor ráütött hátulról és Mészáros, ki ez alatt néhány lépesre már a kertajtón tul az udvarra került, az ütlegelést hihetőleg megunva, megfordult és szolgálatadójával szembeszállt. Szószerint ugyanezt vallja Králik Mihály tanú is. Következtetni enged ezen ütlegelés megtörténtére Roskus Jánosné, valamint Hiba Jánosné vallomása is. Előbbi ugyan nem látta, mikor vádlott Mészárost ütötte, csupán annyit vall: «azt láttam, hogy Simonyi felemelte a botot». Hiba Jánosné pedig világosan vallja, hogy a tett színhelye melletti baromfi-ólban elbújván, hallott vrlt két ütést. Beigazoltnak tekinti ebből a kir. törvényszék, hogy Mészárosnak vádlottal való szembeszállása csak a védelem és nem a támadás jellegével birt. A most bekövetkezett dulakodás tekintetében