Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. III. folyam I. kötet. (Budapest, 1895)

li4 vábbá a főkáptalannak i. alatti határozatával igazolt abból a kö­rülményből, hogy ama szolgálati szerződés csak a főkáptalan beleegyezése mellett léphetett hatályba s hogy ez a beleegyezés csak a szerződő érsek életének tartamára terjedt, következik, hogy abból a szerződésből kizáróan csak a szerződő felekre nézve származtak jogok és kötelezettségek. De nem bizonyított felperes egyetlen egy olyan ténykörül­ményt sem, melynél fogva alperes azt a szerződést magára nézve kötelezőnek elfogadta, az a körülmény pedig, hogy alperes a ja­vadalom átvétele után és felperes további szolgálati ideje alatt felperesnek fizetését fentartotta, csak magának a fizetés kiszolgál­tatásából azoknak a kötelezettségeknek külön átvállalása, melyek a szolgálati szerződésben a javadalmi elődre nézve megállapítva lettek, nem következtethető. Valónak volt azért elfogadandó alpe­resnek az az állítása, hogy ő csak akkor értesült annak a szerző­désnek tartalmáról, mikor felperes neki azt a V. a. kérvény kapcsán bemutatta, annyival inkább, minthogy alperes felperesnek rendkívüli fizetését már évekkel azelőtt beszüntette volt. Alapítja a felperes keresetét másodsorban az érsekségben állítólag érvényben levő kormányhatóságilag kibocsátott nyugdíj ­szabályzatra. Azonban arra nézve, hogy az esztergomi érsekségben ily nyugdijszabályzat akkor létezett, mikor felperes az alperes szolgálatából kilépett, felperes bizonyítékot nem szolgáltatott. Hivatkozik felperes ugyan esetekre, melyekben érsekségi tiszt­viselők és azok özvegyei a fenálló szabályok szerint nyugdíjban részesittettek, de ezek az esetek széküresedés idejében történvén, a jelen perben nem szabályozók. Nagy János érsekségi építész és számtiszt esetében pedig a kir. Curia a F. F. alatti ítéletben azt a kérdést, hogy kormányhatóságilag kiadott nyugdijszabályzat létez-e ? elbírálás tárgyává nem is tette. Szándékozott ugyan alperesnek javadalmi elődje a b. alatti szerint egy állandó nyugdijalapot létesíteni és ennek folytán ala­kult is a «Scitovszky segély- és nyugdijalap», ez azonban utóbb az akkori tisztek tulajdonául nyilváníttatván, közöttük és ugy felperes javára is felosztatott és ekkép létezni megszűnt. S csak az 1890. év folyama alatt keletkezett a 15. alatti szerint az a nyug­kegydij-szabályzat az esztergomi érseki uradalmak alkalmazottjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom