Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

60 Magánjogi Döntvénytár. képező okiratba foglalt megállapodás, az alapszerződésnek a vétel tárgyának pontos meg nem jelöléséből eredő hiányosságát teljesen helyrehozta, az anyagi jog szerint tehát ez a kiegészítő megállapodás köti a feleket és az egész jogügylet érvényére kihat. E helyes jogi álláspont mellett is a fellebbezési bíróság a kereseti adás-vételi ügyletet még abból az okból is érvénytelení­tette, mert ezt a kiegészítő megállapodást az illetékes községi elöljáróságok nem láttamozták. Az az álláspont azonban, hogy eme kiegészítő nyilatkozat érvényéhez külön elöljárósági láttamozás lett volna szükséges, meg nem állhat. A törvény felhívott 55. §-a csak az alapszerződés és az ezzel fenntartott előzetes szerződésekre mondja szükségesnek a köz­ségi elöljáróság láttamozását, és pedig a törvény indokolása szerint azért, nehogy mellékszerződésekkel az alapszerződés kijátszassék. A «Függelék» című okirat azonban a tényállás szerint az alapjogügyletet lényegében nem módosította, hanem annak a hibája megszüntetésével a teljesedésbe menetelét teszi lehetővé, vagyis ez a kiegészítő megállapodás nem foglal magában sem új jogügyletet, sem az alapszerződést lényegében módosító oly mellékszerződést, amely az idézett törvényes rendelkezések sze­rint hatósági ellenőrzésre vagy jóváhagyásra szorulna. Tekintettel pedig arra, hogy az eredeti adás-vételi szerző­dóst az 0. F. B. jóváhagyta, ennek a jóváhagyásnak a hatálya az alapszerződés kiegészítő részeként jelentkező, s a jogügylet lényegét illetően azonos jelentőségű későbbi «Függelék» című nyilatkozatra is nyilvánvalóan kiterjed, aminek folytán az 0. F. B.-nek az egész vételügyletre kiterjedő jóváhagyása, ennek a kiegészítő okiratnak az előljárósági láttamozását is szükség­telenné tette, amiből következik, hogy a fellebbezési bíróság ezen községi láttamozás elmaradásának tévesen tulajdonított az adás-vételi ügylet érvényét érintő jelentőséget. = Ad II.: MTK. jav. 967. §. 75. Ha az ajándékozó a végbement ajándékozás után olyan szükségben van, amely a megélhetést vagy törvényen alapuló eltartási kötelezettségeinek teljesítését lehetetlenné teszi, a megajándékozottól visszakövetelheti az ajándékot, amennyiben az a hiányzó életfenntartási vagy eltartási költség fedezésére szükséges. (Kúria 1934. febr. 21. P. V. 4725/1933. sz.) = MTK. jav. 1460. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom