Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)
60 Magánjogi Döntvénytár. képező okiratba foglalt megállapodás, az alapszerződésnek a vétel tárgyának pontos meg nem jelöléséből eredő hiányosságát teljesen helyrehozta, az anyagi jog szerint tehát ez a kiegészítő megállapodás köti a feleket és az egész jogügylet érvényére kihat. E helyes jogi álláspont mellett is a fellebbezési bíróság a kereseti adás-vételi ügyletet még abból az okból is érvénytelenítette, mert ezt a kiegészítő megállapodást az illetékes községi elöljáróságok nem láttamozták. Az az álláspont azonban, hogy eme kiegészítő nyilatkozat érvényéhez külön elöljárósági láttamozás lett volna szükséges, meg nem állhat. A törvény felhívott 55. §-a csak az alapszerződés és az ezzel fenntartott előzetes szerződésekre mondja szükségesnek a községi elöljáróság láttamozását, és pedig a törvény indokolása szerint azért, nehogy mellékszerződésekkel az alapszerződés kijátszassék. A «Függelék» című okirat azonban a tényállás szerint az alapjogügyletet lényegében nem módosította, hanem annak a hibája megszüntetésével a teljesedésbe menetelét teszi lehetővé, vagyis ez a kiegészítő megállapodás nem foglal magában sem új jogügyletet, sem az alapszerződést lényegében módosító oly mellékszerződést, amely az idézett törvényes rendelkezések szerint hatósági ellenőrzésre vagy jóváhagyásra szorulna. Tekintettel pedig arra, hogy az eredeti adás-vételi szerződóst az 0. F. B. jóváhagyta, ennek a jóváhagyásnak a hatálya az alapszerződés kiegészítő részeként jelentkező, s a jogügylet lényegét illetően azonos jelentőségű későbbi «Függelék» című nyilatkozatra is nyilvánvalóan kiterjed, aminek folytán az 0. F. B.-nek az egész vételügyletre kiterjedő jóváhagyása, ennek a kiegészítő okiratnak az előljárósági láttamozását is szükségtelenné tette, amiből következik, hogy a fellebbezési bíróság ezen községi láttamozás elmaradásának tévesen tulajdonított az adás-vételi ügylet érvényét érintő jelentőséget. = Ad II.: MTK. jav. 967. §. 75. Ha az ajándékozó a végbement ajándékozás után olyan szükségben van, amely a megélhetést vagy törvényen alapuló eltartási kötelezettségeinek teljesítését lehetetlenné teszi, a megajándékozottól visszakövetelheti az ajándékot, amennyiben az a hiányzó életfenntartási vagy eltartási költség fedezésére szükséges. (Kúria 1934. febr. 21. P. V. 4725/1933. sz.) = MTK. jav. 1460. §.
