Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 61 76. Ha a jogügylet megkötésénél az egyik fél az ellen­érdekű fél által is felismerhetően valamely feltevésből indult ki és ez a feltevés utóbb tévesnek bizonyul vagy annak éppen az ellenkezője következik be, az a fél, akinek akaratelhatározására az ügyletkötésnél a téves feltevésnek döntő befolyása volt, az ügyleti nyilatkozatát megtámad­hatja ; ha pedig az ő kárával a másik félre az ügyletből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék, akkor a megtámadás jogával arra való tekintet nélkül élhet, hogy a téves feltevésnek az ő elhatározására gyakorolt hatását az ellenérdekű fél felismerhette-e vagy sem. (Kúria 1934. febr, 6. P. I. 1890/1933. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben . . .). Nem vitás a felek között, hogy a felperes akkor, amikor az alperessel a keresetlevélhez csatolt, egyességnek címzett meg­állapodást megkötötte és abban a K. Máriáról örökségképpen az alperesekre szállott, mintegy 100 magyar holdnyi ingatlanon őt megillető' haszonélvezeti jogról évi egy vagon vegyes gabona szolgáltatása, és az egész ingatlan után fizetendő adók és bizto­sítási díj fizetésének az alperes részéről való elvállalása fejében az alperes javára lemondott, már előrehaladott korban volt, és e miatt a keresőképessége is csökkent. Életkorának előrehaladá­sával a felperesnek a keresőképessége további csökkenésével is számolnia kellett. Ekként a felperes megélhetésének a biztosítá­sára legfőképpen az a holtigtartó haszonélvezeti joga szolgált, amely őt az 1921. évi január hó 18. napján elhalt K. Mária vég­rendelete értelmében, a nevezett örökhagyó által az alperesnek hagyott ingatlanon megillette. Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételével tehát nyilvánvaló, hogy a felperes akkor, amikor az ő megélhetését biztosító haszonélvezeti jogáról az alperes javára a fentebb említett szolgáltatások fejében lemon­dott, erre az elhatározására az a feltevés indította, hogy az az egy vagon vegyes gabona, amelyet az egyesség, valamint az id. N. Lajossal és feleségével megkötött haszonbérleti szerződés értelmében a haszonélvezeti jogáról való lemondás fejében min­den tehertől mentesen meg kellett kapnia, a megélhetését azon­túl is biztosítani, és az egyesség megkötésénél számításba vett szükségleteit fedezni fogja. Ahhoz sem férhet kétség, hogy az alperes, aki a rokoni kapcsolatnál fogva a felperes személyes körülményeit ismerhette, tudatában lehetett annak, hogy a felperes a megállapodás létesítésénél az említett feltevésből

Next

/
Oldalképek
Tartalom