Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 39 lebbezési bíróság helytelenül állapította meg azt, hogy : az 1650 q búza és annak kamatai az ítéletben kiszámított értéket képviselik, valamint azt is, hogy : ez az 1650 q búza és kamataiból álló jelzálogjog egészben ma is fennáll, és hogy : nincsenek oly terhek, amelyek, — mint előnyösen kielégítendők — a felperesi követelést megelőzik, és az egész jelzálogjogot a felperesi igényt megelőzően teljesen ki is merítik. A felhozott támadások azonban helytálló alappal nem bírnak. A kir. Kúriának e perben már elfoglalt álláspontjára való tekintettel ugyanis, ha a K. Sándor és neje javára bekebelezett 1650 q búza és járulékaiból álló követelés oly értéket képvisel, hogy abból, — figyelembe véve az e búzakövetelést terhelő zálogjogokat és követeléseket, — és azt is feltételezve, hogy ezek a felperesi követelést megelőzőleg lennének kielégítendők, a felperesi követelésre még mindig jut fedezet, úgy teljesen céltalan e perben megállapítani azt, hogy e jelzálogjogot terhelő követelések a valóságban a kielégítés esetén mily sorrendben lesznek kielégítendők, és melyik előzi meg a másikat, mert ez esetben a búza jelzálogjogot terhelő összes követelésekre fedezet jutván, a keresetnek helytálló alapja van. Ha ugyanis az alperesek a felperes javára megítélendő követelést nem fizetnék meg, úgy az ingatlanukkal csupán az 1650 q búza jelzálog értéke erejéig felelnének és felperessel szemben csupán arra volnának kötelezhetők, hogy tűrjék, hogy felperes e jelzálogjog keretében nyerjen kielégítést, és így ez esetben kerülhetne sor a jelzálogjog tárgyául szolgáló ingatlanok elárverezésére, és majd a sorrendi tárgyaláson lenne megállapítható az, hogy a búzakövetelés keretében az ingatlanok vételárából mely hitelezőnek jut kielégítés. Téves az alpereseknek az az álláspontjuk, hogy kielégítési alapul a búza-jelzálogjog értékének megállapításánál a búza mai értéke szolgálna irányadóul, mert hiszen a kereset megindításával a búzakövetelés lejárt, és így a búza értékének romlása a tűrési kötelezettségüknek megállapítása ellen védekező és késedelmeskedő' alperesek javára nem szolgálhat. Igaz ugyan, hogy a 24,929/1929. I. M. sz. rendelet 16. §-a értelmében valamely termény egyenértékében bejegyzett követelést — amennyiben a tkvi. bejegyzésben, vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban az átszámítás más módja nincs meghatározva, — a budapesti tőzsdén a sorrendi tárgyalás napját megelőzően utoljára jegyzett árfolyam középára alapján kell pengőre átszámítani; ámde e rendelethely nem szolgálhat akadályául annak, hogy a peres felek közötti jogviszonyban a bekebelezett búzaliövetelés értéke oly értékkel állapíttassék meg, mint ahogyan azt a felperes jogszerűen igényelheti, mert ennek az átszámításnak a célja csupán annak megállapíthatása, hogy vájjon a peres felek közötti jogviszonyban a bekebelezett zálogjog mily értéket képvisel, és így e zálogjog keretében lehet-e felperesnek fedezete vagy nem, mert az, hogy valójában kap-e a felperes kielégítést, annak megállapítása nem e pernek, hanem a végrehajtási eljárásnak a feladata. A fellebbezési bíróság a búza értékét az 1925. évi november hó elsején volt budapesti tőzsdei középárnak megfelelő kész-