Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)
28 Magánjogi Döntvénytár. tetéses és mérgeztetéses téveszméktől, kóros befolyásolhatóságából, ítélő, következtető műveleteinek pathologikus mérvű elférdüléséből, csapongó gondolatmenetéből, inadaequált hangulatvilágából, érzelmi világának, cselekvési vágyának és akaratelhatározásainak kóros mérvű elferdüléseiből állapítható meg bizonyossággal. Ezeknél fogva a gondnokság alá helyezés az a)> vagy b) pont alapján szükséges. A C) jelű bizonyítvány szerint : dr. N. N. a felperest körülbelül egy éve gyógykezeli; betegsége nagyfokú véredényelmeszesedés és neurasthénia. A tünetek vallásos rajongásban, úgyszólván vallásos tébolyban nyilvánulnak . . . Zárt szanatóriumi kezelésre van szüksége. Bár a két első bizonyítványt nem zárt szanatóriumi kezelés tárgyában adták, mégis oly tüneteket sorolnak fel, melyek elmebetegség megállapítására alkalmasak lehetnek és ki is van azokban fejtve, hogy esetleg az 1877 : XX. tc. 28. §-a a) pontja (elmebetegség) alapján lehet helye gondnokság alá helyezésnek. A C) jelű bizonyítvány pedig éppen zárt intézeti kezelés szükségét állapítja meg. Ezekhez képest nincs alap az elsőrendű alperes ellenében a felvétel körül való gondatlanság, annál kevésbbé szándékosság, tehát vétkesség megállapítására. Annál kevésbbé, mert a C) jelűből az tűnik ki, hogy azt a kezelőorvos állította ki. Ha a bizonyítvány ellenére az orvos valósággal mégsem volt kezelőorvos, nem lényeges, mert az elsőrendű alperes ezt a tartalmat jóhiszeműen tekinthette igaznak. Továbbá a nem vitás tényállás szerint az elsőrendű alperes a Ppé. 19. §-ában előírt kötelességéhez híven már a felperes beszállítása napján (1930. július hó 3.) jelentést tett az illetékes I—III. ker. kir. járásbíróságnál. Ez pedig e törvényhely értelmében eljárva 1930. évi július hó 3-án kelt végzésével a felperes végleges felvételét dr. Ó. Ó. hivatalos újabb vizsgálata alapján megengedte a zárt intézetbentartást indokolttá tevő elmebetegség alapján. 1930. július hó 14-én foganatosított újabb vizsgálat alapján dr. ő. ő. és dr. P. P. ellenvéleményével szemben dr. R. R. véleményéhez képest pedig a kir. járásbíróság 1930. évi július hó 14. napján hozott végzésével újból azt mondta ki, hogy a felperes ön- és közveszélyes elmebeteg, akinek zárt intézeten kívüli elhelyezése ez időszerint kivihetetlen. Nem vitás, hogy felfolyamodás folytán a budapesti kir. törvényszék ezt a végzést 1930. szeptember hó 1. napján megváltoztatta. Azonban ebből nem következik, hogy a felvétel vétkesen történt, másrészt a felvétel napjáról 1930. szeptember hó 1. napjáig a benntartás a kir. járásbíróság törvényszerű határozatán alapult. Miért is ezért az elsőrendű alperest felelősség nem terheli. E napon pediga felperest az intézetből elbocsátották. A felperes által a neje,.