Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 111 Innen van az, hogy a törvény szerint az átértékelés nem pusztán és kizárólag a pénz értékének csökkenéséhez ipso jure fűződő törvényes következmény, hanem ahhoz még a törvény 1—3. §-aiban részletesen szabályozott további jogi tények is szükségesek. Ilyen további jogi tény, hogy a pénztartozás bizonyos időben keletkezett legyen, hogy az arra jogosult az átértékelési kérelmet a törvényileg megszabott határidőkben a bíróság elé terjessze, és hogy a bíróság az átértékelés mértékét megállapítsa. Ha a törvény nem abból indult volna ki, hogy a hatályba lépte előtt, a pénz értékének csökkenése idején névértékben teljesített fizetés a pénztartozást a névértékű összeg erejéig megszüntette, akkor nem átértékelési jogot kellett volna adnia, hanem a pénztartozás teljesítésére új jogszabályokat létesítenie. Ilyen új jogszabályok törvénybeiktatását azonban több szempont kizárta. Kizárta mindenekelőtt az a gyakorlati megfontolás, amelyet a törvény indokolása parancsoló szükségnek mond, t. i., hogy az átértékelési kérdések gyors lebonyolításban részesüljenek. De kizárja magának a törvénynek több kifejezett, lényeges szabálya is. így a törvény 14. §-ának első bekezdése, amely szerint — hacsak a törvény mást nem rendel -- nincs helye átértékelésnek az olyan pénztartozás tekintetében, amely a törvény életbelépése előtt névértékben való teljesítéssel vagy más módon már megszűnt. A törvény úgy ebben a főszabályában, mint annak a családi és az öröklési jogon alapuló pénzkövetelésekre vonatkozó módosításaiban is félreérthetetlenül hangsúlyozza, hogy a hatályba lépte előtt névértékben történt fizetés a pénztartozást rendszerint megszüntette. Ez az indoka annak, hogy a 15. § harmadik és negyedik bekezdése a teljesítésekor aránytalanul csekély, az egyességben vag}r bírói ítéletben megállapított tartozásának megszűnése utáni átértékeléséről szól. És ez világítja meg, hogy a törvény 13. §-ában is a jogerős ítélettel vagy bírói egyességgel a törvény életbelépte előtt meghatározott és még meg nem szűnt tartozásokat emeli ki. A most felhívott rendelkezésekből többszörösen is az a szabály olvasható ki, hogy mindaddig, amíg a törvény mást nem rendel, avagy amíg azt a fizetés körülményei ki nem zárják, a koronaértékben vagy forgalomban már nem levő valamely más belföldi pénzben meghatározott magánjogi pénztartozást annak a pénzérték csökkenésének idején történt névértékű fizetése minden vonatkozásban tárgyilag is, minden hitelezővel szemben