Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

108 Magánjogi Döntvénytár. gyűlése nincs feljogosítva oly határozat hozatalára, ügylet (kölcsön) megkötésére, amely a volt úrbéri birtokosok közösen használt erdeje állagának joghatályos megterhelésére vezethetne. Az 1898 : XIX. törvénycikknek a küzgyűlés hatáskörét szabályozó 30. §-át az 1913 : XXXIII. tc. 9. §-a módosította ugyan, de csak akként, hogy a közös birtokosok gyűlése az összes közös birtokosokat megillető szavazatoknak kétharmadrésznyi többségével és a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával a közösen használt erdőt és kopár területet vagy egyrészüket, ha a közös birtokosok összességének nyilvánvaló érdeke követeli, értékének megfelelő vételárért eladhatja, vagy oly ingatlannal amely legalábbis egyenlő értékű, elcserélheti. Ezzel az elidegenítési joggal kapcsolatban azonban ugyanez a törvényszakasz a következőket is kimondotta : Az elidegenítésnek csakis az állam, község, hitbizomány vagy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége részére van helye. A közös birtokosok gyűlésén kívül a közösen használt erdő és kopár terület felől a közös birtokosok összessége egyáltalában nem rendelkezhetik. Eladás esetén a kapott vételárat a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával közös erdő vagy kopár terület vásárlására és beerdősítésére, részleges eladás esetében a megmaradt terület kiegészítésére vagy közös gazdasági beruházásokra és erdősítésekre kell felhasználni. Addig, míg ez megtörténik, a kapott vételárat a közös birtokosoknak fel nem osztható és végrehajtás alá nem vonható közös vagyonként kell, a földmívelésügyi miniszter által meghatározott módon, gyümölcsöző leg kezelni. Ezek a rendelkezések nem érintik az 1898 : XIX. tc. 30. §-ában és az életbeléptetési utasítás 166. §-ában foglalt azt a tilalmat, hogy a volt úrbéres erdőbirtokosok közgyűlése a közösen használt erdő állagát meg nem terhelheti. Az ellenkező álláspont elfoglalására nem nyújt alapot az a tény sem, hogy az 1913 : XXXIII. tc. 9. §-a az ott meghatározott esetben és feltételek fennforgása mellett feljogosítja az erdőbirtokosok közgyűlését arra, hogy a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával a közösen használt erdőt elidegeníthesse. Ebből az elidegenítési jogból ugyanis nem vonható következtetés arra, hogy a közgyűlést a terhelés joga is megilleti. Sőt az sem következik, hogy a közgyűlés a közösen használt erdőt a földmívelésügyi miniszter hozzájárulásával terhelhetné meg. Az ily következtetés helyességének nyilván ellentmond az, hogy az 1898 : XIX. tc. 2. címében elrendelt szervezkedés, a törvényjavaslat indokolása szerint a tulajdonosok közösségét