Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

104 Magánjogi Döntvénytár. értelmezésénél a vaspálya által megtérítendő károk alatt az általános kártérítési elvekkel egyezően mindazokat a vagyoni hátrányokat kell érteni, amelyek a balesetet szenvedőre a sérülés következtében ennek ideiglenes vagy állandó munkaképtelenségéből vagy keresetképességének a csökkenéséből hárultak. Ez az értelmezés a vagyoni kárnak úgy hazai jogunkban, mint a külföldi jogrendszerekben is általánosan elfogadott felfogását veszi alapul. A vagyoni kár t. i. e szerint azzal a különbözettel egyenlő, amely a károsult vagyoni állapotának — e határozat eldöntési körében a károsult kereseti viszonyainak — a kárát előidéző tény előtti és utáni összehasonlításából adódik Az 1874 : XVIII. tc. 2. §-ának 1. pontja a sérültre a keresőképességének csökkenéséből hárult vagyoni hátrány megtérítését rendeli. Sem a kár megtérítésére vonatkozó általános elvek, de az 1874 : XVIII. tc. rendelkezései sem foglalnak magukban olyan korlátozást, amelynél fogva a baleset okozta sérülés vagyoni következményei csupán annyiban volnának megtérítendők, amennyiben azok nyomban a baleset után vagy legkésőbb a kártérítés bírói megítélésének az időpontjában már be is álltak vagy felismerhetőkké váltak. Ennek felelt meg az a régebbi bírói gyakorlat, amely a baleset folytán a szolgálatából elbocsátott közalkalmazottnak azt az összeget is megítélte, amelytől a károsult az egyébként szükségképpen bekövetkező fokozatos előlépésének az elmaradása folytán esett el. (Kúria 3330/1907. sz.) Ezek szerint sem tételes hazai magánjogunk, sem régebbi bírói gyakorlatunk nem indul ki abból, hogy a baleseti járadék megítélésére és annak mérvére vonatkozó tényállást akár a baleset, akár a kártérítés felett döntő bírói ítélet már szükségképpen és végleg lezárja. Voltak és vannak ugyan oly törvényes rendelkezéseink is, amelyek eltérő jogszabályokat tartalmaznak. Ilyen volt az 1907 :XIX. tc. 78. §-a. Ilyen ma is az 1927. évi XXI. tc. 80. §-a, amely — a benne felsorolt eltérésektől eltekintve — a baleseti járadék alapjául kizárólag azt a javadalmazást veszi, amelyet a balesetet szenvedő biztosított a balesetet közvetlenül megelőző ötvenkét héten át balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzemekben keresett. Ezek a szabályok azonban a társadalombiztosítási jogviszony különös sajátosságain sarkalló kivételek, amelyeket a törvényes kötelezettségen alapuló, de tartalma szerint mégis szerződéses jellegű baleseti biztosítás tömegessége, valamint az ezzel összefüggő és elsősorban a biztosítóintézetek kockázati, valamint a biztosítottak járulékviselési, vagyis az érdekeltek