Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

96 Magánjogi Döntvénytár. nőkre leteendő összegekre vonatkozik. Ezek, de más rendelkezések sem korlátozzák a másnemű tartozások, így a jelen perbeli tartozás teljes értékű követelhetését. Sőt a jelzett korlátozott dollárárfolyam még a fent jelzett két rendeletben meghatározott követelések végleges elszámolása tekintetében sem irányadó, amennyiben a 16,301/1933. M. E. E. (B. K. 291. sz. 2. 1.) 1. §-a a vagyontömegek bírói felosztásánál az ott megjelölt aranyértéktöbbletnek is bírói letétben tartását rendeli. Sőt ezt is mellőzni kell, ha a felosztásban az érdekeltek megegyeznek. A dollár-áruárfolyamot azért kell irányadóul venni, mert az alperes csak a nevezett árfolyamon szerezhetné meg a dollárösszeget. = V. ö. az előző és a fenti 60. számú esetet. A döntés nem jelent a keresetindítás napja szerinti átszámítást, hanem csupán a késedelmi kár kiegyenlítését : a fizetéskor esetleg magasabb dollárárfolyam a vevő előnye volna. 112. A munkaadó kártérítési felelőssége a biztosítás elmulasztása esetében sem terjed többre, mint amit a fennálló szabályok értelmében a Munkáspénztár a biztosítási kötelezettség teljesítése esetében fizetne. (Kúria 1934. május 8. P. I. 4456/1933. sz.) = Ugyanez a méltányos (vétlen) felelősség mértéke is (1. a fenti 40. sz. esetet). 113. A cselédnek a biztosítás elmulasztása esetén is csak az jár, amit a Munkáspénztártól a baleset miatt kaVna- (Kúria 1934. május 8. P. I. 4487/1933. sz.) Indokok: K. János a felperesnek jogelőde, az alperes gazdaságában, mint gazdasági cseléd állott alkalmazásban és mint ilyen, 1929. évi március 13-án balesetet szenvedett oly módon, hogy rendes munkája közben a létráról leesett. A felperesek arra való tekintettel, hogy az alperes jogelődjüket az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál nem biztosította, kártérítést követeltek, éspedig a munkaképesség csökkenésének időtartamára 2534 P járadékot, a családfenntartó elhalálozása folytán pedig egy összegben 5000 P-t. Az alperes vétkessége nem nyervén bizonyítást, a biztosítás elmulasztása folytán őt kártérítés csak annyiban terheli, amenynyiben a felperesek jogelőde biztosítás esetén a fennálló jogszabályok értelmében a pénztártól kártérítésben részesült volna. Az 1929. évi október hó 26-án kelt B) alatti jegyzőkönyv szerint a felperesek jogelőde a közigazgatási hatóság előtt bér-