Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. S7 lakásból az új lakásba való költözés megfelelő okból, azzal a szándékkal történt, hogy a felek a házassági együttélést az új lakásban is folytatni fogják. Személyes meghallgatása alkalmával azonban a felperes azt adta elő, hogy vagyoni tönkremenetelük miatt közte és az alperes között viszálykodások voltak, ebből folyóan elhatározta, hogy a közös lakást elhagyja, távozása alkalmával az alperesnek nem szólt semmit és az alperes tudta nélkül ment el. Ezekből következik, hogy a felperes a házassági életközösség megszakításának a szándékával ment el. A megjelölt jogszabályt tehát a felperes védekezésül nem hozhatja fel. Arra nézve pedig, hogy a házassági életközösség megszakítására jogos oka volt, a felperes bizonyítékot nem nyújtott. A Ht. 77. §-ában megjelölt hűtelen elhagyás alatt a házassági életközösségnek szétválás által eszközölt tényleges felbontását kell érteni. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a házastársak különélése mely alakban létesült. A közös lakásból alapos ok nélkül, önként történt egyoldalú távozás szintén az életközösség jogosulatlan megszakításának a fogalma alá esik. Az előrebocsátottakból következően a felperes volt az, aki a közös lakásból jogos ok nélkül való távozásával a házassági életközösséget jogosulatlanul megszakította és így ő az a házasfél, aki házastársát jogosulatlanul elhagyta. Helyesen hivatkozik ezért a fellebbezési bíróság arra, hogy a felperes a H. T. 77. §-ának a) pontjában meghatározott felfelhívás kibocsátását csak akkor szorgalmazhatja jogosan, ha a Polgári Jogi Határozatok Tárába 406. szám alatt felvett határozatban előírt feltételeknek eleget tesz. A fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a felperes ezeket a feltételeket nem teljesítette, mert az alpereshez a felhívás kibocsátásának a kérése előtt a komoly békülési szándékával nem közeledett. Felülvizsgálati kérelmében ezzel szemben a felperes az alperesnek arra az előadására hivatkozott, hogy a bontóper megindítása előtt őt a felperes felhívta, hogy béküljenek ki és az alperes jöjjön őhozzá. E szerint az említett határozatban megjelölt feltételnek eleget tett. Ez az érvelés téves. Az alperes ugyanis azt is előadta, hogy a felperes közeledése nem volt komoly. Ezzel szemben a felperes nem hozott fel oly tényeket, amelyekből a közeledés őszinteségére és komoly voltára lehetne következtetni; sőt azt adta elő, hogy az alpereshez a per megindítása előtt békítően nem is szólott. Nem helytelen ezért a fellebbezési bíróság ítéletének amaz álláspontja,