Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

Magánjogi Döntvénytár. 83 ^ Indokok : A nem vitás tényállás szerint a peres felek házasságát a bíróság az 1929. évi augusztus hó 81. napján kelt jogerős ítéletével az alperes hibájából felbontotta. A házassági bontóperben a felperes végleges nőtartási igényt nem érvényesített ugyan, de már a bontást megelőzően az 1929. évi május hó 14. napján kelt és B) alatt csatolt közjegyzői okiratban a peres felek a házasság felbontása esetére a végleges nőtartásdíj fizetése kérdésében megállapodtak. A H. T. 92. §-a értelmében a házastársak a tartásra nézve szabadon egyezkedhetnek, okszerű tehát a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a tartás kérdésében a felek között a B) alatti megállapodás az irányadó. Egyedül az a körülmény, hogy a házastársak a tartás kérdését magánegyességben rendezték, az előírt törvényes feltételek fennforgása esetén nem zárja ugyan ki a Pp. 413. §-ának alkalmazását, a jelen esetben azonban a B) alatti nem vitás tartalmából kitűnően a felek akarata arra irányult, hogy a felperes a házasság felbontását követő hó elsejétől kezdve legalább két éven át havi 150 P tartásdíjban részesüljön. Kiköttetett azonban az is, hogy ezt követően az alperes a felperes tartásdíjigényét 10,000 P-vel teljesen és végérvényesen kiegyenlítheti. Nem vitás, hogy az alperes ezt a 10,000 P-t 1932. évi május hó 31. napján a felperesnek megfizette, ennek folytán a felperes tartásdíjigénye nem ugyan joglemondás, hanem a teljes és végleges kiegyenlítés folytán megszűnt. A B) alatti megegyezés alapjául a házastársak akkori jövedelmi és vagyoni viszonyai szolgáltak, a megegyezés a peres felek között a maga egészében teljesedésbe ment, jövedelmi és vagyoni viszonyaikban beállott későbbi esetleges változás a már megszűnt igény szempontjából figyelembe nem jöhet és felperes ezen az alapon az alperes ellen új jogot nem érvényesíthet. = Ugyanígy Mjogi Dtár XVI. 75., Jogi Hírlap IV. 1192., V. 612., VI. 104., 161. 101. /. A korábbi házasság fennállása alatt más nevében megkötött házasság érvénytelen ugyan, de az ilyen kötés, ha polgári tisztviselő előtt történt, nem minősül olyannak, amelyet a házassági törvény semmi vonatkozásban sem tekint házasságnak. — II. A semmisségi pernek nem tárgya annak az eldöntése, hogy az egyik házasfél jóhiszeműen kötötte a másikkal a házasságot. (Kúria 1934. febr. 21. P. III. 8121/1933. sz.) 6*