Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

84 Magánjogi Döntvénytár. Indokok : A Ht. 30. §-a értelmében csak az oly kötést nem lehet a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban házasságnak tekinteni, amely nem polgári tisztviselő előtt történt. A tényállás adatai szerint azonban a peres felek polgári tisztviselő előtt kötötték meg a házasságukat. A házasságot tehát megszűnése előtt a H. T. 46. és 67. §-ok értelmében mindaddig fennállónak kell tartani, amíg azt a bíróság semmisnek, illetve érvénytelennek nem nyilvánította és az alperesnek amaz eljárása, hogy a házasságot nem a saját, hanem öccsének neve alatt, előző házasságának megszűnése előtt kötötte meg, csak arra ad alapot, hogy a házasság megsemmisíttessék, de nem arra, hogy azt semmi vonatkozásban se lehessen házasságnak tekinteni. Alaptalan ezért az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a peres felek házassága egyáltalában nem tekinthető házasságnak azért, mert azt az alperes a felperessel idegen név alatt kötötte meg. Az előadottakból következik, hogy az alperes a felperessel oly időben kötvén házasságot, amidőn M. Máriával megkötött házassága még meg nem szűnt, a felperessel megkötött házassága a H. T. 12. és 45. §-ai értelmében semmis és így helyesen döntött a fellebbezési bíróság, amidőn a peres felek házasságát semmisnek nyilvánította. (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) Annak a kimondása iránt indított keresetet, hogy a házasfél jóhiszeműen kötötte meg házasságát és vele szemben a vélt házasság esete fennáll, a Pp. 687. §-ából levonható következtetés szerint össze lehet ugyan kötni a semmisségi keresettel, de a felperes ily kérelmet nem terjesztett elő. Az iratok tartalma szerint ugyanis a meg nem változtatott kereseti kérelem csak azt foglalja magában, hogy az alperessel megkötött házassága semmissé nyilváníttassék, egyébként kártérítési, nő- és gyermektartási igényét külön útra tartotta fenn. Ez igénynek eldöntése pedig szorosan összefügg annak a kérdésnek az elbírálásával, hogy a felperes jóhiszeműen kötötte-e meg az alperessel a házasságát, s így vele szemben a vélt házasság következménye beállott-e. A kereseti kérelmen túlterjeszkedett ezért a fellebbezési bíróság, amidőn ítéletének indokolásában azt a rendelkezésszerű kijelentést tette, hogy a felperesre nézve a vélt házasság következményei állanak fenn. Az ítélet indokolásának ezt a rendelkezésszerű kijelentését ezért mellőzni kellett. Ezzel, a semmisségi pert illetően, tárgytalanná vált az alperesnek mindamaz érvelése, amelyet a felperesnek a házasság megkötésekor tanúsított vétkessége tekintetében felhozott.