Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVII. kötet (Budapest, 1935)

64 Magánjogi Döntvénytár. a vagyonrendezésre és nőtartásdíjra vonatkozó megállapodásait irányadóul kell venni. Az irányadó okirat tartalma szerint pedig a nő kijelentette, hogy a férje által részére juttatott értékek ellenében lemond a férjével szemben támasztható minden vagyonjogi igényéről, és pedig kifejezetten az ideiglenes és végleges nőtartásdíj iránti igényéről is. A nőnek ily határozott, félremagyarázhatatlan formában tett nyilatkozata folytán s tekintettel arra, hogy a H. T. 92. §-a értelmében, a házasfelek a tartásra nézve szabadon egyezkedhetnek, és a nő a tartásdíjról le is mondhat, az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amellyel a felperest végleges nőtartásdíj iránti igényével, lemondás folytán elutasítottta. = A döntés helyes megkülönböztetést tesz a házasság felbontását célzó és a bontás esetére tett intézkedések között. — A korábbi gyakorlatban ez az elválasztás kevésbbé érvényesült (1. pl. Mjogi Dtár XXIV. 114. — Y. ö. a Mjogi Dtár XXV 111. alatti esetet és ennek jegyzetét ; I. a Mjogi Dtár XXV. 95. alatti döntést is. 80. A bontóper során tett, a perbeli védekezés érdekében szükséges állítások bontóok alapjául akkor sem szolgálnak, ha azok egyébként sértők is a másik félre nézve. (Kúria 1934. ápr. 6. P. III. 3134/1933. sz.) Indokok: Tény, hogy az alperes 3. alszámú előkészítő iratában a felperessel szemben a felperes által megjelölt oly kitételeket használt, amelyek önmagukban a felperesre nézve súlyosan sértőek. Helyes a felperesnek a fellebbezési bíróságítéletével szemben felhozott amaz érvelése, hogy e kitételek használatát felindulással menteni nem lehet. Ennek ellenére nem alapos a felperesnek arra alapított panasza, hogy a fellebbezési bíróság a kitételek használatát bontóok alapjául nem fogadta el. Az iratok tartalma szerint ugyanis a kifogás tárgyává tett kitételek összefüggenek a gyermeknek a keresetben vitássá tett elhelyezésének a kérdésével és válaszul is szolgálnak a felperesnek arra a kereseti támadására, amelyet a felperes az alperes egyéniségének a leírásával annak a kimutatása céljából intézett az alperes ellen, hogy az alperessel való együttélés lehetetlenségét kimutassa. Az állandó bírói gyakorlat szerint pedig bontóok alapjául nem szolgálhatnak mindazok — habár az ellenfél egyéniségét sértő — támadások, amelyeket a peres felek az azok ellen való védekezés érdekében szükségszerű kapcsolatban egymással szemben felhoznak.