Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

54 Magánjogi Döntvénytár A kir. Kúriának a fellebbezési bírósággal szemben az az álláspontja, hogy valamely versenyvállalat árujának minőségére és árára vonatkozó olyan valótlan adatok terjesztése, amelyek az egyik versenyvállalat árui kelendó'ségének csökkentésére és üzleti jóhírnevének a veszélyeztetésére alkalmasak, a tisztességtelen verseny tilalmába ütközik, éspedig nemcsak akkor, ha a kifogásolt híresztelés valamelyik versenytársnak a ténye, hanem abban az esetben is, ha az harmadik személytől ered. Az elfogulatlannak jelentkező vagy ilyennek látszó harmadik személynek efféle közlése ugyanis ártalmasabb lehet az illető versenyvállalatra, mintha a közlés közvetlenül az érdekelt versenytársak valamelyikétől származik. Ezek szerint az a körülmény , hogy az alperes nem versenytársa a felperesnek, egymagában nem zárná ki, hogy panaszolt cselekménye a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc.-be ütközőnek nyilváníttassék. A kir. Kúria megítélése szerint tehát a kifogásolt szövegrész nem a veresnytársi viszony hiányából, hanem azért nem minősül az id. törvénycikkbe ütközőnek, mert a panaszolt párbeszéd, amint azt az elsőbíróság ítéletének a fellebbezési bíróság által átvett indokolása is kiemeli, nyilván tréfás jellegű, s nemcsak nem irányult arra, de nem is volt arra alkalmas, hogy a közönségnek a két versenyvállalatról alkotott nézetét komolyan befolyásolja s a Molyneux-cég áruinak kelendőségét fokozza, avagy a felperes üzleti hírnevét megrontsa. Nem lehet azonban kétséges, hogy a panaszolt szövegrész a felperesnek mint hírnevére féltékeny kereskedőnek (gyárosnak) személyiségi jogát mégis sérti, amikor a felperes gyártmányát egy vígjáték keretében a közönség mulattatására a felperesre bántó tréfa tárgyává teszi. Az írói szabadság nem terjedhet odáig, hogy az író darabjában egy létező cég áruját egy másik ugyancsak létező cégnek s egyszersmind versenytársnak az árujával bántó beállításban hasonlítson össze, még ha a tréfás szembeállításhoz nem is fűződnek azok a súlyosabb hártányok vagy veszélyek, amelyeket az üzleti verseny tisztességének megóvása céljából alkotott külön törvény (1923 : V. tc.) szem előtt tartott. A kifejtettek szerint tehát a felperesnek a reá sérelmes szövegrész miatt nem ugyan a V. T. (1923 : V. tc.) rendelkezései, hanem az általános magánjognak a személyiség védelmét célzó jogszabályai alapján elégtételhez van joga. Ez az elégtétel a fennforgó esetben annak bírói kimondásában áll, hogy a panaszolt szövegrész a felperesnek, mint kereskedőnek (gyárosnak) személyiségi jogát sérti.