Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 103 és ingó minősége között. Ha azonban abból indulunk ki, hogy az érintett hitbizományi vagyon túlnyomó részben ingatlanokból állott, a hozzájuk tartozó leltári ingóságok pedig vagy tartozéki minőségüknél fogva, vagy az'elbírálás egységessége okából az ingatlanok jogi sorsában amúgy is osztoznak: akkor még a következők szolgálhatnak a kérdés megvilágítására és egyben alapul annak eldöntésére is. Ingatlanokra nemzetközi magánjogunk nem csupán dologi jogi vonatkozásban, hanem ennél szélesebb körben ismeri el a fekvési hely törvényét irányadónak. Különösen áll ez a különleges rendeltetésű ingatlanokra, aminők a hitbizományi ingatlanok is. Két olyan nemzetközi egyezményünk is van, amelyeknek rendelkezései azon az elven nyugosznak, hogy a fekvés helyének törvényét kell irányadónak tekinteni abban a kérdésben, hogy valamely ingatlan különös szabályok uralma alatt áll-e vagy nem. Az egyik a kiskorúak gyámságának szabályozása végett kötött és az 1911 : XXIII. törvénycikkbe iktatott Hágai Egyezmény, amely a 269,871/1929. B. M. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXXVIII. évf. 139. 1.) szerint tíz állammal szemben van hatályban, a másik pedig a teljeskorúak gyámságára vonatkozó és az 1912 : LII. törvénycikkbe iktatott Hágai Egyezmény, amely a felhívott rendelet szerint öt állammal szemben hatályos. Az előbbi Egyezmény (6. cikke) az összes (bárhol fekvő) javakra vonatkozó gyámsági ügyvitel alól kivételt enged amaz ingatlanok tekintetében, amelyek «fekvésük helyének törvénye» szerint különleges birtokrendszer alá esnek. Ugvanilyen értelemben rendelkezik az utóbbi Egyezmény, kimondva (12. cikk), hogy az Egyezmény az előbb említett minőségű ingatlanokra nem nyer alkalmazást. Az nem lehet kétséges, hogy ha a helyi törvény az ingatlanokat különös szabályok (^különleges birtokrendszer*)) alá helyezheti, akkor éppen úgy meg is szüntetheti a különös szabályok uralmát. Az ilyen intézkedést tehát — nemzetközi magánjogunk szempontjából — hasonlóan kell elbírálni, mint a különleges birtokrendszer alá helyezést. Ezekhez képest a különleges birtokrendszer alá eső, tehát például a hitbizományi ingatlanokra nem pusztán dologi jogi tekintetben irányadó a fekvési hely törvénye, hanem az idézett Egyezmények és a becikkelyezésüknél szem előtt tartott nemzetközi jogi elvek szellemében általában irányadónak kell tekinteni abban, hogy a szóbanlevő vagyon tekintetében maga az intézmény (jogviszony) fennáll-e vagy nem áll fenn és hogy ehhez képest hitbizományi utódlásnak helye lehet-e vagy nem. A fekvési hely törvényének irányadó voltáról mondottak