Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

102 Magánjogi Döntvénytár. országnak a trianoni szerződéssel megállapított területén kívül fekvő ingatlanra még abban az esetben sem tehet intézkedést, ha a vonatkozó telekkönyv még belföldi telekkönyvi hatóság őrizetében van. Ingóságokra vonatkozóan a fekvési hely törvényét előtérbe helyező általános szabályunk ugyan nincsen, mindazonáltal az irányadó anyagi (dologi) jog tekintetében a helyzet az ingóságokra sem lehet más, mint az ingatlanokra. A dologi jogok ugyanis sokkal szorosabb kapcsolatban vannak az államnak egész gazdasági és jogi berendezkedésével, sem hogy azok (ugyanazon a gazdasági és jogi területen) különböző szabályokat uralhassanak. így elsősorban már az, hogy a törvény ingókra minő dologi jogokat ismer, csak a honi szabályok szerint dőlhet el. De egyes dologi jogoknak, mint például a tulajdonjognak vagy a zálogjognak szerzése, továbbá ezeknek a jogoknak tartalma, törvényes vagy egyéb korlátai stb. nem különbözhetnek a szerint, hogy az illető jog alanya melyik államnak polgára, vagy hogy a szolgáltatásuk iránti követelését minő jog szerint szerezte, mert ily módon a helyzet áttekintése teljesen lehetetlenné válnék, ami nemzetgazdasági és közrendi szempontból egyaránt hátrányos eredményekre vezethetne. Ha már most a fekvés helyének törvényét pusztán szorosan vett dologi jogi vonatkozásban, vagyis csak annyiban tekintjük irányadónak, amennyiben az elidegenítési és terhelési tilalmakat feloldotta, és ezzel a vagyon dologi kötöttségét megszüntette : már ez is arra az eredményre vezet, hogy a feloldó intézkedésekkel érintett vagyonra vagy e vagyon eladása, vagy kisajátítása következtében helyébe lépő értékre az alapítólevélből folyó jogviszonyt fennállónak tekinteni nem lehet. A hitbizomány ugyanis vagyonra vonatkozó intézmény, amelynek egyik lényeges kelléke a vagyon kötöttsége és ennek a jog eszközeivel való biztosítása, mert e nélkül a vagyonnak az alapítólevél szerinti háramlása egyáltalában nem biztosítható. Ekkép tehát az alapítónak a tárgyi jog bocsátja rendelkezésére a hitbizomány létesítésének és fennmaradásának egyik legfőbb garanciális eszközét, és ha ezt az eszközt •— a kötöttség feloldásával — megvonja, akkor ebből nem következhetik más, mint az, hogy az illető (feloldott) vagyon hitbizományi minősége elenyészett, tehát a hitbizományi viszonynak, illetőleg hitbizományi utódlásnak nem lehet tárgya, még pedig akkor sem, ha az alapítólevél egyéb vonatkozásokban (más vagyonra) nem is veszti hatályát. Ez lesz a helyzet, ha a kérdést a dologi jog alkalmazásának oldaláról tekintjük, nem téve különbséget a vagyonnak ingatlan