Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

Magánjogi Döntvénytár. 101 Kelt a kir. Kúria közpolgári, továbbá a váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsainak 1933. évi június hó 10. napján tartott együttes ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria közpolgári, továbbá a váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsainak 1933. évi június hó 16. napján tartott együttes ülésében. = A döntvényt helyszűke miattja tényállási rész kihagyásával közöljük. 106. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 57. számú polgári döntvénye. A hitbizományi vagyonnak a trianoni szerződés területi rendelkezései következményeképpen más állam fennhatósága alá került részére vagy a helyébe lépett értékre alkalmazást nyerhetnek-e továbbra is a magyar hitbizományi jog szabályai ? (Vonatkozással egyfelől a kir. Kúriának P. I. 5024/32/1930. számú ítéletére, másfelől a kir. Kúria I. polgári tanácsának a P. I. 2198/1932. számú perben hozott határozatára.) Határozat. A hitbizományi vagyonnak a trianoni szerződés területi rendelkezései következményeképpen más állam fennhatósága alá került részére vagy a helyébe lépett értékre a a magyar hitbizományi jog szabályai nem alkalmazhatók. Indokok: Nemzetközi magánjogunknak egyik általában elismert elve, hogy ingatlanokra dologi jogi vonatkozásban annak a helynek törvényét kell alkalmazni, ahol a dolog fekszik. Ilyen értelemben rendelkezik az Osztrák Polgári Törvénykönyv 300. §-a is, amelyet az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 21. és 156. §-a által kijelölt keretben, vagyis amennyiben a rendelkezés azt határozza meg, hogy valamely telekkönyvi (dologi) jog megszerzésének vagy elenyészésének módjára melyik terület joga legyen irányadó, nálunk is hatályban állónak kell tekinteni. Az említett elven nyugszik az az eljárási szabály is, hogy ingatlanokat közvetlenül illető rendelkezéseket csak a honi hatóság tehet. Belföldi vonatkozásban ennek következménye az, hogy magyar hagyatéki bíróság jár el a külföldi örökhagyónak az ország területén fekvő ingatlan hagyatékára nézve (1894 : XVI. tc. 8. §-a), de részben ennek következménye az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok érvényesítését tárgyazó perekre a fekvés helye szerint megállapított kizárólagos illetékesség is (Pp. 39. §-a). Külföldi vonatkozásban pedig a 8300/1923. M. E. számú rendelet (Igazásgügyi Közlöny XXXII. évf. 455.1.) 27. §-a kimondotta például azt, hogy belföldi bíróság Magyar-