Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1934)

84 Magánjogi Döntvénytár. rel arra sem, hogy utóbb a m. kir. miniszterelnök a felperes divatlapját kitiltotta abból az indokból, mert a felperes részére engedélyezett magyar lapnak a rovására a közönséget megtéveszti. Helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság ítéletében azt is, hogy az alperesek a divatlap címének jogosulatlan átvételével tudatosan elkövették a felperesek sérelmére a Szjt. 8. §-ának 8. pontjában meghatározott bitorlást. A Szjt. 6. §-ának 8. pontja szempontjából közömbös az, hogy maga a cím önálló szellemi alkotásnak tekinthetó'-e, amennyiben lényeges csak az, hogy szerzői jogi védelem alatt álló mű címének átvétele forog-e fenn. A divatlap pedig, mint iparművészeti alkotás, kétségkívül szerzó'i jogi védelem alatt áll. Helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy az alperesek panaszolt cselekménye a Tvt. rendelkezéseibe is ütközik s így helyes a lapcím használatának abbahagyására vonatkozó kötelezés is. Ugyanis (. . . Mint a fejben II. alatt. . .). 87. A kárenyhítési kötelezettség nem teljesítése a kártérítési kötelezettség jogalapját nem érinti, annak csak a kártérítési kötelezettség terjedelmére lehet kihatása. (Kúria 1933. márc. 30. P. V. 12/1932. sz.) Indokok : A felperes személyesen azt adta elő, hogy eddig csak azért nem perelték az alpereseket, mert a felperes férje öreg volt már ; a szóval előadott írásos fellebbezésében a felperes ugyan azt is előterjesztette, hogy az a körülmény is akadályozta őt és néhai férjét a jogaik per útján való érvényesítésében, hogy az alperesek velük szemben nagyon durván és erőszakosan viselkedtek mindig és ők féltek tőlük, hogy azonban a felperes férjének 1928. november 2-án bekövetkezett elhalálozását megelőző időben miben állott az alperesek durván erőszakosnak jelezett és őket megfélemlítő magaviselete és nevezetesen, hogy a 28éven át állandó és oly jellegű volt, amely joghatályos lelki kényszer állandó fennforgásának megállapíthatására vezethetne, a felperes szabatos tényállítást elő nem adott és bizonyítékot fel nem ajánlott. A fellebbezési bíróság tehát sem ide vonatkozóan, sem az általa helyesen elfoglalt és a kir. Kúria által is az alábbiak szerint magáévá tett jogi álláspont mellett közömbös annak a ténynek nem tisztázásával, hogy a felperes és néhai férje hány ízben szólították fel az alpereseket szerződési kötelezettségük teljesítésére, eljárási szabályt nem sértett.