Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

40 Magánjogi Döntvénytár. ból és a házassági életközösség, valamint a felperes néhai anyjával fennállott közös háztartás békés fenntartása érdekében jött létre. Ebbó'l pedig okszerűen következik, hogy abban az esetben, ha az alperes a házassági életközösség és a felperes anyjával való közös háztartás zavartalan fenntartására vonatkozó kötelességét vétkesen megszegte, a felperes úgy a saját, mint édesanyja nevében is, annak igazolt örököseként a szerződés felbontását annálfogva követelheti, hogy a szerződés egységénél fogva a hálátlanság az egész szerződésre egyaránt kihat. A felperest ezek szerint a visszavonási jog gyakorlásában nem akadályozza az, hogy az alperes az ajándékozási szerződést csak az anyósával, mint az ingatlanok tulajdonosával kötötte meg, sem az a tény, hogy a szerződést a felperes szerződő félként alá nem írta, mert az ajándékozási szerződés megkötésének indító okául szolgált békés együttélésnek a közös háztartás elhagyásával bekövetkezhető megbontása nemcsak a felperes anyjának, mint ajándékozó félnek, hanem az ajándékozási szerződéssel leányának, a felperesnek egységesen védett erkölcsi és anyagi érdekeit egyaránt súlyosan sérti. Ennél az egységesen védett közös érdeknél fogva a felperes az alperessel, mint megajándékozottal, szemben a szerződés megtámadására saját felperessége alatt attól függetlenül támaszthat keresetet, hogy az időközben elhalt ajándékozó visszavonási szándékát még életében kinyilvánította-e vagy sem. = A visszavonási aktorátus tekintetében a Kúria — helyesen — tág teret nyit a bírói érdekmérlegelésnek. A házibéke érdekében adott ajándék célajándék : a megajándékozott békebontó cselekménye az ügylet céljába ütközik és ezzel az ajándékozás jogcímét feloldja. — V. ö. Grosschmid, Fejezetek I. kötet, 139. sk. old. 42. A kötelesrész kiszámítása szempontjából a közeirokonok között létrejött vagyonátruházást a kötelesrészre jogosulttal szemben csak annyiban lehet visszterhesnek tekinteni, amennyiben az, akire az örökhagyó vagyonát átruházza, a perben kimutatja, hogy az örökhagyónak az ellenértéket a valóságban szolgáltatta és volt miből szolgáltatnia. (Kúria 1931. okt. 21. P. I. 4836/1929. sz.) Indokok: Az állandó bírói gyakorlatban kialakult jogszabály szerint (. . . Mint a fejben . . .). Ehhez képest a jelen perben is az alperesnek bizonyítania kellett volna azt, hogy az örökhagyóval kötött szerződésben feltüntetett 25,000 K vételár szolgáltatását valósággal teljesítette.