Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

126 Magánjogi Döntvénytár, egyesületi vagyonnal kapcsolatos, még függőben lévő jogviszonyok lebonyolítása az államkincstár feladata, amelynek a magánjogi hitelezők kielégítésére alkalmas lebonyolítási módról is gondoskodni kell arra való tekintettel, hogy a feloszlatott egyesület elleni hatósági zár és elkobzás a hitelezők követelésére, azoknak az elkobzására nem terjed ki. A lebonyolításnak, tehát a felszámolási eljárásnak tartós foganatba nem vétele esetén azonban, amint az ezúttal is fennforog, az egyesületi vagyonból kielégítést igénylő magánjogi hitelező előtt nyitva áll a rendesbírói út. A fenti értelmű felszámolási eljárás tartamára és a felszámolás célja által megszabott körben a közjogilag feloszlatott egyesület vagyoni személyisége is meghosszabbítottnak tekintendő s ez alapon a feloszlatás folytán működési szervezetében megszűnt egyesület, a vagyoni kérdésekben, bíróilag kirendelendő ügygondnok útján perbe vonható. Ez a perbenállási helyzet megfelel a felszámolás jogi természetének s analóg a K. T. 112., 119., 122. és 203. §-aiban szabályozott esettel. A feloszlatott egyesület perbevonása tehát jogszerű s az ez elleni támadás nem sikeres. A kir. kincstárnak másodrendű alperesként való perbevonása pedig a vagyon birtokbavételén s azon alapszik, hogy az egyesületi jog általános szabályai értelmében az elkobzott egyesületi tiszta vagyon feletti rendelkezési jog a közérdekű célra való fordítás kötelezettségével a kir. kincstárt, illetve az illetékes államhatalmi szervezetet illeti. A kereseti igény a kir. kincstár ellen nem a jelzálogjogon, hanem az egyesület feloszlatásából folyó jogi helyzeten alapszik, miért is a kir. kincstár perbevonása tekintetében nem lényeges, hogy az egyesület ingatlanára a kir. kincstár a tulajdonjogát nem kebeleztette be s hogy az az irányadó tényállás szerint a telekkönyvben még mindig a feloszlatott egyesület nevén áll. = V. ö. Mtj. 75—81. §. 127. Azok a háztartási és berendezési tárgyak, amelyekre közös használati rendeltetésüknél fogva mindkét házastársnak használati joga van, a házasság fennállása alatt a közös használat alól még abban az esetben sem vonhatók el, ha az egyik házastárs az életközösséget megszakítja és házastársától különváltan él. (Kúria 1932. júD. 16. P. III. 3064/1931. sz.) = Ugyanígy : Mjogi DtárXI. 115., XIII. 23., XV. 5. A tulajdonos házastárs a közös használatra szánt tárgyakat akkor sem vonhatja el a másik-